Mózes ötödik könyve

Bevezetés

Mózes ötödik könyve az Ószövetség egyik könyve, amelyet Második Törvénykönyvnek vagy latinul Deuteronomiumnak is neveznek, rendszerezi és alkalmazza mindazokat a törvényeket, amiket Mózes második, harmadik és negyedik könyve tartalmaz. Ez tehát a zsidó Tóra (keresztyének elnevezése szerinti Pentateuchos) ötödik könyve. A bibliai beszámoló szerint mindez a Kánaánba való letelepedés előtt vált fontossá, hogy Mózes még utoljára átadja Isten üzenetét.

Elnevezései

A protestáns kánonban Mózes ötödik könyve, a katolikusban Második Törvénykönyv (Deuteronomium), a zsidó hagyományban pedig a „szavak” (debárím, héber: דְּבָרִים‎) elnevezést kapta, ahogyan arra a könyv kezdőszava utal. A könyvet metaforikusan egyesek az „Ószövetség szívének” is nevezik.1

Szerzője és keletkezése

Hagyomány szerinti szerzőség kérdése

Mivel Mózes beszédeiből áll a könyv, hagyományosan neki tulajdonították a Deuteronomiumot. Szkepticizmusra ad azonban okot, hogy Mózes nem írhatta meg saját halálát. Ma már a legtöbb kutató elismeri, hogy Jozija/Jósiás király idejében talált törvénykönyv lehet a magva a Mózes ötödik könyvének. Ezt a könyvet a jeruzsálemi templom javítási munkálatai közben találták (2Kir 22,8) Kr. e. 622-ben, így erre a könyvre úgy kell tekinteni, hogy folyamatosan bővült az idők során. Nagy valószínűséggel az ország északi részén keletkezett, legalábbis stílusa erre utal. A könyv az Illés és Elizeus próféták utáni korszakból származik. A könyvre azonban nem úgy tekintenek a kutatók, mint korabeli „hamisítás”, hanem úgy hogy Mózes tekintélye mögött meghúzódó szerény szerzők, valószínűleg leviták alkotása.2

Konzervatív megközelítés a Mózesi szerzőség mellett

Wellhausen által megállapított Kr. e. 621-es keletkezési dátum számos 20. századi kutató szerint nem helytálló. Szerintük De Wette elmélete, ami Jósiás uralkodására datálja a könyv keletkezését ellentmondásos, nem áll meg a szöveg belső bizonyítékainak tükrében, mivel azok a törvények, melyeket az 5Mózes részletez, nem keletkezhettek a 7. századi viszonyok között. A datálással kapcsolatban számos eltérő álláspont született, de abban egyetért a legtöbb kutató, hogy a teljes Deuteronomium valóban nem keletkezhetett Kr. e. 621-ben.

Archer a Mózesi szerzősség mellett érvel. Ennek magyarázatára azokat a kifejezéseket világítja meg más szemszögből, amelyeket a későbbi keletkezés alátámasztására használtak más kutatók.

Az „ahogyan van ma is” (5Móz 2,30) kifejezést nem tartja bizonyítéknak, hogy későbbi korból származik a szöveg. Ez a kijelentés – Archer szerint – tökéletesen belesimul Mózes utolsó napjainak az elbeszélésébe, hiszen visszatekintve 40 év pusztai vándorlásra joggal jelenthetőek ki az ehhez hasonló mondatok.3

Másik ilyen kifejezés a „Jordánon túl”, amikor a Jordán völgyétől keleti vidékről beszél a könyv (5Móz 1,1). Sokan állítják, hogy ha Móáb földjén írták a szöveget, akkor „a Jordán másik oldalán” kifejezés csak a Kánaán földjére vonatkozhatott. Archer arra mutat rá, hogy ez a kifejezés (Jordánon túl) három másik helyen is megjelenik (5Móz 3,20; 3,25; 11,30), ahol nyugatra fekvő helyet jelöl. Ez a kérdéses kifejezés jelenthet tulajdonnevet is, mint ahogyan a „Transzjordánia” név, amit a brit fennhatóság ideje alatt azok is így neveztek, akik ott laktak. Az újszövetségi időkben pedig a vidéknek – igaz a déli részét – Pereának hívták, aminek szintén hasonló a jelentése (A túloldali föld). Ennek a kifejezésnek az értelmezése eltérő lehet attól függően melyik helyről tekintünk a Jordán túloldalára. Archer szerint három helyen, ahol a Jordántól nyugatra fekvő Kánaánra utal a szöveg ott a szó szerinti értelmét kell venni a kifejezésnek és nem egy földrajzi megjelölést.4

A kutatás rövid története

Kutatók gyakran említenek egyfajta „deuteronomista/deuteronomisztikus iskolát” vagy mozgalmat, ami magyarázatot ad a könyv egy hosszabb időszakot átfogó keletkezésére, továbbá más könyvekben fellelhető deuteronomista utalásokra is. A 2Kir 22–23-ból kiindulva helyesebbnek látszik az a megállapítás, hogy a könyv szerzői a jeruzsálemi vezetői körből kerültek ki.5

G. von Rad a deuteronomista stílus eredetét bizonyos léviták törvénymagyarázó prédikációiból vezeti le. Ezek a léviták korábban az északi királyság területén tevékenykedtek az asszír hódításig (Kr. e. 722), amikor is Júdába menekültek magukkal hozva az északi királyság hagyományait a déli országrészbe. Júda fennmaradásában reménykedtek, intették a népet a pusztulás veszélyére saját vallási tapasztalataikra alapozva. Ennek az elméletnek az a gyenge pontja, hogy nem maradt fenn olyan prédikáció-hagyomány, ami ezt alátámasztaná.6

M. Weinfeld a Deuteronomium eredetét a királyi udvar írnokaitól eredezteti, akik bölcsességi kultúrában jártasak voltak. Megállapítását arra alapozta, hogy a mű beszédformája rokonságban áll a bölcsességirodalom vonásaival. Azonban az 5Móz nem bölcsességi mű, és egészébe véve nem vezethető le ebből a kultúrából.7

N. Lohfink és G. Braulik is a Jeruzsálemi vezetői rétegből eredezteti a szerzőket. Felfedezték, hogy a deuteronomista nyelvezet tartalmilag és formailag hasonlít az újasszír jogi szövegekhez. Továbbá rokonságot mutat a Deuteronomium szövege az udvari és a bölcsességirodalom nyelvezetével is. A 2 Kir 22–23 szerint a törvénykönyv megtalálásában, nagyban szerepet játszottak a vezető réteghez tartozó magas beosztású hivatalnokok úgy, mint Hilkija főpap, Sáfán kancellár és fia Ahikám. Sáfán kancellár családja később is fontos szerepet játszott. Unokája Gedalja Jeremiással kiemelt kapcsolatban állt (Jer 39,14). A Deuteronomium későbbi rétegeiben ezt az eredeti nyelvezetet egészítették ki.8

A Wellhausen-iskola (okmányelmélet) a Pentateuchos forrásaihoz sorolta az 5Mózest. A könyv Józija/Jósiás-féle reformmal való kapcsolata vált kiindulási ponttá a forrás korának megjelöléséhez, Izráel vallás- és irodalomtörténetének meghatározásához. A Wellhausen elmélet követői között akadtak olyanok is, akik a törvénykönyv megtalálását kegyes csalásnak tartották. Szerintük a jeruzsálemi papság írta a Deuteronomiumot, amit elrejtettek és a királynak, mint ősi törvényt mutattak be. Wellhausen azt a véleményt képviselte, mely szerint Józija/Jósiás idején megtalált törvénykönyv egyfajta ősdeuteronomium. Ezek a ma ismert 5Mózes 12–26. fejezeteit jelentik, majd ezt bővítették ki a beszédekkel. A Wellhausen-iskola képviselői nagyobb része a többszöri redakciót vallották.9

A Deuteronomista történeti mű

Maga a történeti mű: Mózes öt könyve nem csak a zsidó nép eredetét írja le, hanem egészen a teremtésig nyúl vissza az elbeszélésben. Az ez után következő történeti könyvek (Józsué, Bírák, 1–2Sámuel, 1–2Királyok) összefüggő tartalmat és stílust képviselnek. Ez a történeti mű nyomon követi Izráelt a honfoglalástól egészen a babiloni fogságba vitelig.
A történeti mű kapcsolata Mózes ötödik könyvével: Nem csak tartalmilag kapcsolódnak a történeti könyvek az 5Mózeshez, hanem teológiájukban, szóhasználatukban és szerkezetükben is összefonódnak. A mai kutatók többsége egyetért abban, hogy a Deuteronomium eredetileg nem Mózes első négy könyvének a folytatását, hanem ennek a történeti műnek a nyitányát képezte.
A történeti mű teológiája: Isten a maga akaratát a Deuteronomiumban jelentette ki. Parancsba adta népének, hogy ne tiszteljen rajta kívül más istent. Megadta a kultuszt és a közösségben való együttélés szabályait. Elrendelte, hogy csak egy kijelölt helyen lehet őt imádni és neki áldozni. Továbbá különös hangsúlyt fektetett a szolidaritásra a szegények és kiszolgáltatottak iránt. Az 5Mózes elején és végén szereplő intelmek felhívják a figyelmet arra, hogy ha nép betartja ezeket a törvényeket, akkor Isten áldása lesz rajtuk, ha nem akkor átokkal sújtja az ő népét.10

Stílusa

Szerkezetileg összetett mű a Deuteronomium, különböző rétegek különíthetőek el a szövegében. Azonban egységet ad a műnek a nyelvezete, amit deuteronomista stílusnak nevezünk. Ez különbözteti meg a többi Pentateuchos-hagyománytól.11
Szónokias, az érzelemre és az értelemre egyaránt hatást akar gyakorolni. Ebben egyik könyv sem múlta felül. Különleges íráskészségről tesz bizonyságot a ritmikus mondatainak lendületével, a felhevült szenvedélyek váltakozásával, a buzdításaival és fenyegetéseivel egyaránt. A stílusával is azt az igazságot akarja kifejteni, ami mindig és mindenhol érvényes: egy az Isten és, az ember az Ő szolgálatának szentelje életét, Isten az igazságosság, a hűség, a kegyelem és a szeretet egyben.12
S. Herrmann is egyik tanulmányában megjegyzi, hogy a Deuteronomium és a deuteronomista alkotómunka, a zsidó Biblia központi részét képzi. Egyesülnek benne a fogság előtti hagyományok és árad belőle a fogság utáni fejlődés is.13

Szerkezete és felépítése

Beszédekre való felosztás

Első beszéd: 5Móz 1,6–5Móz 4,40. Izráel vándorlásának áttekintése és figyelmeztetés, hogy ne feledjék el a Hóréb hegyén kinyilatkoztatott igazságokat.
Második beszéd: 5Móz 4,44–5Móz 16.14
. A szövetség vallási alapjai: Isten egysége és az izraeliták kötelessége, hogy szeressék Őt és engedelmeskedjenek parancsolatainak; továbbá a törvény könyve, amely foglalkozik az istentisztelettel (5Móz 12,1–5Móz 16,17), a kormányzással (5Móz 16,18–5Móz 18), a büntető törvényekkel (5Móz 19–5Móz 21,9), a családi élettel (5Móz 21,10–5Móz 25) és a szentéllyel kapcsolatos szertartásokkal stb. (5Móz 25)
Harmadik beszéd: 5Móz 27–30. A törvény megszilárdítása és a szövetség felújítása Izráel és Isten között. 5Móz 31–5Móz 34. Mózes utolsó napjai. A megbízás Józsuénak, a Törvény átadása a papoknak, a búcsúének, az utolsó áldás és Mózes halála.15

Általános felosztás

1. Elbeszélő, majd buzdító jellegű bevezető értekezés (1–11. fejezet)
2. Törvények, majd liturgikus rész (12–26. fejezet)
3. Buzdító befejező rész (27–30. fejezet)
4. Mózes halálának körülményei (31–34. fejezet).16

Tartalma

Időrendi
Kr. e. 1260 körül az izraeliták bevonultak Kánaánba miután legyőzték Móábot. Mózes nem lép erre a földre, hanem még előtte búcsúbeszédet tart a népnek, átadja Isten üzenetét.

Teológiai
A Sinai-szövetség megerősítése ez a könyv. Isten kiválasztotta a zsidó népet, és megajándékozta szövetségével. Mózes a törvények ismertetésével intelmekkel fordul a néphez, a várható következményeket a nép elé tárja az isteni engedelmesség vagy engedetlenség következményét, azaz az élet vagy halál választását. Az ország, Izráel birtoklása szorosan összefügg JHWH17
iránti odaadó hűséggel. Minden nemzedéknek rá kell szolgálnia a szövetség ajándékára, az országra, a mózesi törvények betartásával.
A hűtlenség átkot von maga után. Mózes átkai, ha a nép nem tartja meg a törvényeket: rendkívüli csapások, betegségek, az egyiptomi csapások megismétlődése, amíg ki nem pusztul a nép. Az Úr Egyiptomba viszi, ahol rabszolga lesz és senki sem veszi meg.

Mózes buzdításai, áldásai, ha hűségesen hallgat a nép az Úr szavára:

• „Áldott leszel a városban és áldott leszel a mezőn”(28,3)
• „Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése és állataid ivadéka…” (28,4)
• „Áldott leszel jártodban-keltedben.” (28,7)
• Legyőzi az Úr ellenségeidet ha rád támadnak (28,8)
• A föld népei fölé emel (28,10)
• Szent néppé tesz (28,9)
• „Úrrá tesz téged az Úr, nem pedig szolgává; mindig fölül leszel, és sohasem alul” (28,13)18

Teológiája

JHWH kizárólagossága és a szövetség:
A nép, kizárólagosan Istenének JHWH-nak kötelezi el magát, amely viszony a szövetség formájában fejeződik ki. Ez a szövetség nem egyenlő felek kapcsolatát tükrözi, hanem egyfajta vazallus-szerződés válfajaként kell érteni: az egyik fél a másikra mint urára bízza magát. Minden népnek megvan a maga helye a világban, de Izráelt kiválasztotta magának Isten és a többi fölé emeli, ha betartják a parancsolatát. Ez a kiválasztás ingyen és szeretetből történik, amire a választott nép csak úgy válaszolhat ha Isten útján jár, betartja parancsait, szereti őt teljes szívéből és elméjéből.19

A mű önértelmezése:
A Tórát, mint kifejezést a könyv keletkezése előtt csak a papok által – vagy az Isten megkérdezésével (Hag 2,11) – adott utasítás jelölésére használták, amely nem haladta meg egy mondat terjedelmét. Azonban a Deuteronomium önmagát Tórának nevezi, ami különösen fontos a törvények hagyománya végett. Ez egy nagy egységet sejtet JHWH kijelentéseiből, ami kétség kívül újnak számított a maga korában. Vigyáznunk kell, hogy a Tóra kifejezést ne fordítsuk a mi „törvény” szavunkra, mert ezzel lecsökkentenénk az értelmét teológiailag. Ezt helyesebben az „akaratnyilvánítás” szóval tudjuk visszaadni. Ebben JHWH akarata Izráelhez fordul. A Deuteronomium szövegének kibontakozása inkább üdvtörténeti jellegű, mint sem teológiai-rendszerező.20

Intelmek:
Mózes búcsúbeszéde akkor hangzott el, amikor Izráel a Kánaánba való belépés előtt állt. Itt egy köztes üdvtörténeti szakaszon áll: Izráel Isten tulajdon népévé válik és az isteni üdvígéret beteljesedik. A parainézisek alapvető gondolata, hogy Izráelt különös veszély fenyegeti. Itt lehet utalni arra, hogy a Deuteronomium-beli prédikációk a késői királykorból származnak, ezt a helyzetet tükrözte az a kor is.21

A prédikációk által kifejtett alapgondolatok:
Habár Istené az egek ege és a föld, mégis jóakarattal fordult az ősatyákhoz, szerette őket, aki ígéretet tett nekik és utódaiknak (Izráel népének), hogy örökségül kapják Kánaán földjét. A népek között egyedül Izráel a kiválasztott. Ez a gondolat különösen drasztikusan jelenik meg a Deuteronomiumban, ami egyben ebben ennek a műnek az alkotása.22

Utalás a reformtörekvésekre:
Von Rad szerint Izráel első „szentélye” a frigyláda volt, ami visszavezet a királyság előtti korba, a Kr. e. 2. évezred utolsó két évszázadába. A láda ezt a szerepét a törzsszövetségtől kapta.23
Ezt az elemet a szent háborúhoz kapcsolódó eszmével és sok egyéb feledésbe merült intézménnyel együtt vissza akarták állítani a Kr. e. 7. században (vö.: Jósiási reform).24

Mózes szerepe kettős ebben a könyvben; egyfelől prófétai, aki Isten igéjét, parancsolatait közli a néppel; másfelől vezető és bölcs tanító is, aki Izráel népének el kell, magyarázza, hogy ezeknek az isteni parancsolatoknak fényében milyen kell, hogy legyen az egyén és a nép magatartása. Mózes feladata tehát kettős: egyfelől JHWH utasítását közölni, másfelől rávenni a népet a törvény betartására. Többek között ettől olyan retorikus nyelvezetű a Deuteronómuim.25

Semáʽ Jiszrá’él: Gyakran így szólítja meg Isten a népét Mózes által, mert a nép közvetlenül nem társaloghat Istennel. Eközben nem szabad átsiklani azon, hogy maga az Úr beszél Izráelhez, Mózes csak igéjének közvetítője, helyenként magyarázója és értelmezője.26
Az 5Móz 6,4–5, amit nagy Semáʽ-nak neveznek a zsidóság legfontosabb hitvallása: Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! (6,4–5). Ez kifejezi azt, hogy Úr oszthatatlan és egy. Ebből következik a könyv két legfontosabb tanítása:

1. Istenen kívül nincs más istenség Izrael számára
2. Istent csak egy helyen és a kultuszi előírásokat betartva szabad imádni27

Források, bibliográfia

• Archer, Gleason L.: Az Ószövetségi bevezetés vizsgálata, (eredeti címe: A Survey of Old Testament Introduction 31994), 2. kiad., Budapest, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2001.
• Hertz, J. H.: Mózes öt könyve és a haftárák, V. Kötet (eredeti héber cím: Sefer hamisä humse torä ‘im ha-haftarot), 3. kiad, Budapest, Chábád Lubavics Zsidó nevelési és Oktatási Egyesület, 1996.
• Kustár Zoltán: Mózes ötödik könyve, in: Pecsuk Ottó (szerk.): Bibliaismereti kézikönyv, Budapest, Kálvin Kiadó, 2004.
• Kustár Zoltán: A deuteronomista történeti mű (5Móz, Józs, Bír, 1–2Sám, 1–2Kir), in: Pecsuk Ottó (szerk.): Bibliaismereti kézikönyv, Budapest, Kálvin Kiadó, 2004.
• Rad, Gerhard von: Az Ószövetség teológiája, I. kötet (eredeti cím: Theologie des Alten Testaments, 1957), Budapest, Osiris Kiadó, 2007.
• Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése, I. kötet, 3. kiad., Budapest, Szent István Társulat, 1999.
• Schreiner, Josef: Az Ószövetség teológiája (eredeti cím: Theologie des Alten Testaments), Budapest, Szent István Társulat, 2004.
• Soggin, J. Alberto: Bevezetés az Ószövetségbe (eredeti címe: Introduzione all’Antico Testamento, 41987), Budapest, Kálvin János Kiadója, 1999.

Jegyzetek

1. http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1sodik%20T%C3%B6rv%C3%A9nyk%C3%B6nyv.html (2015. 12. 16.).
2. Rózsa: Az Ószövetség (1999), 56.64-65;
   Soggin: Bevezetés (1999), 128–130;
   http://kotelezok.roviden.gportal.hu/gindex.php?pg=36328078 (2015. 12. 16.)
3. Archer: Az Ószövetségi bevezetés (2001),Forrás??
4. Archer: Az Ószövetségi bevezetés (2001), 301–302.
5. Rózsa: Az Ószövetség (1999), 231.
6. i. m., 232.
7. uo.
8. uo.
9. i. m., 240.
10. Kustár: A deuteronomista történeti mű (2004), 94–95.
11. Rózsa: Az Ószövetség (1999), 230.
12. Hertz: Mózes öt könyve (1984), 2–3.
13. Soggin: Bevezetés (1999), 127.
14. Az 5Móz 4,44–49. versei a második beszéd feliratának tekinthetők. Maga a beszéd az ötödik fejezet első versével kezdődik.
15. Hertz: Mózes öt könyve (1996), 2–3.
16. http://kotelezok.roviden.gportal.hu/gindex.php?pg=36328078 ( 2015. 12. 16.); Kustár: Mózes ötödik könyve (2004), 90–92.
17. Az ún. „tetragrammaton” Izráel Istenének négy mássalhangzóból álló héber nevét jelöli, értsd: az Úr.
18. http://kotelezok.roviden.gportal.hu/gindex.php?pg=36328078 (2015.12.16.); Rózsa: Az Ószövetség (1999), 250–252.
19. i. m., 250–251.
20. von Rad: Az Ószövetség (2007), 179–180.
21. i. m., 180.
22. uo.
23. uo., von Rad ezt a fogalmat Nothtól veszi át.
24. Soggin: Bevezetés (1999), 133.
25. Schreiner: Az Ószövetség teológiája (2004), 120–125.
26. uo.
27. Kustár: Mózes ötödik könyve (2004), 90–91.