Ezsdrás könyve

Az Esdrás vagy Ezsdrás könyve (héberül: עֶזְרָא ʽEzrá’, ami az ʽAzarjá rövidített alakja, jelentése: az Úr segített), az apokrif Ezsdrásokat is beleszámítva Ezsdrás első könyve, protokanonikus ószövetségi könyv. Ezsdrás könyvét és Nehémiás könyvét is ugyanarra a tekercsre írták, szoros egységet alkotnak, és a krónikás történeti mű részét képezik a Krónikák első és második könyvével együtt.

A szerző

Ezsdrás könyvének az ismertetéséhez szorosan hozzátartozik, hogy a bibliai kánon szerint utána besorolt Nehémiás könyvével együtt tárgyaljuk. A két könyv ugyanis eredetileg egy önálló alkotás volt (a Kr. e. 3. század első felében jelennek meg először külön könyvekként).1 Azonban nemcsak egymással, hanem a Krónikák első és második könyvével is kapcsolatban állnak, így alkotva az ún. krónikás történeti művet (Martin Noth, 1943), amely a világ megteremtésétől egészen a babiloni fogság utáni gyülekezeti élet újjászervezéséig beszéli el Izráel történetét.2 A művek összetartozását számos hasonlóság teszi valószínűvé: érdeklődés a jeruzsálemi kultusz, a léviták, a nemzetségtáblázatok, a törvény és a samaritánusok okozta probléma iránt. Továbbá hasonló szóhasználatuk, stílusuk, és a feltételezhetően közös szerző által használt munkamódszer is – mely korabeli források saját teológiai koncepcióba való ágyazását jelenti – azt támasztja alá, hogy a 2Krón 36,22–23-ban és az Ezsd 1,1-3-ban fellelhető szövegpárhuzam tudatos munka eredménye.3

Ezsdrás könyvének a szerzőjeként azt a „Krónikást” szokták megjelölni, akinek M. Noth elmélete szerint a kerek irodalmi egységet alkotó krónikás történeti mű tulajdonítható. A szerző teológiai szándéka, hogy a történelmi múlt felelevenítésével tanítsa az akkori jelent, miszerint a Jeruzsálembe visszatért közösség jogos örököse nemcsak a templomi kultusznak, hanem a dávidi királyságnak, az „ősi” Izraelnek is. Művében pedig ennek az igazolására törekszik.4

A bibliatudomány ezen klasszikus tételének azonban ellentmond néhány markáns teológiai eltérés, amelyet Ezsdrás–Nehémiás könyvében fedezhetünk fel. Ilyen pl. a „Dávid utódaink királysága” motívum háttérbe szorulása, amely a Krónikákban még központi jelentőséggel bírt.5

A könyv keletkezése

A krónikás történeti mű Kr.e. 300–250 között keletkezhetett a fogság utáni júdai közösségben,6 maga a könyv (Ezsdrás–Nehémiás) pedig leghamarabb a 4. század utolsó harmadában.7

A könyv forrásai:8

1. Ezsd 1,1–4,5
   
   Eredeti rendelet szabad parafrázisa, visszaszolgáltatott kincsek és hazatértek listája
2. Ezsd 4,6–6,18: A templomépítés arám krónikája (diplomáciai levelek)
   Célja: igazolni az állam előtt a templomépítés jogosságát; felmutatni a gyülekezetnek, hogy minden külső nehézség ellenére, Isten segítségével felépülhetett a templom
3. Ezsd 7–10 + Neh 8–10: „Ezsdrás emlékirata”

   Ezsdrás reformintézkedései E/1. vagy E/3. személyben
   Ezsdrás a szerző: Budde, Rudolph; Sellin-Fohrer; Weiser

   A Krónikás a szerző: Noth; Schmidt

   Célja: Ezsdrást Nehémiás kortársaként bemutatni; Nehémiás vallási intézkedéseit az ezsdrási reformok megerősítéseként, végrehajtásaként feltüntetni

4. Neh 1,1–7,5a + 12,27–13,31: Nehémiás emlékirata

   E/1. személyű beszámoló a várfal felépítéséről és a város életének újjászervezéséről
   Célja: önigazolás

A fent már említett klasszikus elmélet szerint Ezsdrás és Nehémiás könyvét a megnevezett forrásművekből a krónikás történeti mű szerkesztője állította össze. Azonban valószínűbbnek tűnik, hogy a két könyv a Krónikás egy évtizedekkel korábbi forrásműve lehetett.9

Kortörténet

Ezsdrás és Nehémiás könyvei leírják azt, hogy a babiloni fogságból hányan és mikor érkeztek vissza. Babilonból három alkalommal tértek vissza zsidók Izráel földjére, mint ahogy a fogságba való vitel is három lépésben történt.10 Az első hullámot Zerubbábel vezeti haza Kr. e. 538-ban, a második csoport Ezsdrással az élen tér vissza Kr. e. 448 körül, míg a harmadikkal Nehémiás érkezik Kr. e. 445-ben. A könyv alapjai Ezsdrás emlékiratai (Ezsd 7–10, Neh 8–10)11 alapján íródtak. A visszatérést az a Círus (II. Kurus vagy Kürosz perzsa király) tette lehetővé, aki Kr. e. 539-ben leigázta Babilont, és a fogvatartott népeken kegyelmet gyakorolván, rendeletet hoz szabadulásukra. Így Círus királyban Isten általi szabadítót láttak a zsidók.

Az Ezsdrás könyvében leírt események az alábbi történelmi környezetbe vannak ágyazva12:

Ezsdrás működése

Ezsdrás papi származású férfi (7,12), aki küldetésének érzi, hogy Isten törvényének érvényt szerezzen a nép életében.13 „Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket.” (7,10) Ebben segítségére van a lombsátrak ünnepén kínálkozó alkalom, ahol az összegyűlt sokaság előtt hangosan felolvassa és a léviták segítségével magyarázza a törvénykönyvet, melynek hatására a nép elkötelezi magát a törvény megtartására (Neh 8–10).14

Kronológiai egyenetlenségek

Ezsdrás és Nehémiás működésének egymáshoz való viszonya okozza a leglényegesebb problémát. Ugyanis Nehémiás működésének az ideje Ezsdráséval szemben biztonsággal megállapítható. Nehémiás I. Artaxerxész Longimanus kortársa, aki Kr.e. 465–424 között volt uralmon. Nehémiás Kr.e. 445 és 433 között volt Júda helytartója. A Biblia elrendezésében azonban Ezsdrás korábban szerepel, mintha Nehémiásnál hamarabb érkezett volna vissza Jeruzsálembe. A bibliatudomány ma már komoly érveket tud felhozni ennek az időrendiségnek az elvetésére. 15

1. Az Ezsd 4,6-23 későbbi, mint a mögötte álló Ezsd 4,24—6,18
2. A Neh 8,kk korábbi, mint az Ezsd 9,1kk
3. Ezsdrás nem Nehémiás után vagy vele egy időben, hanem utána működött

Következtetni lehet, hogy Ezsdrás csak Nehémiás után működhetett, mert:

• a két férfi nem említi meg a másikat,
• Ezsdrás nem várhatott a reformjával tizenhárom évet (vö. Ezsd 7; Neh 8)
• a Neh 13 intékedései még nem tudnak Ezsdrás reformájáról
• Ezsdrás Jeruzsálemet már felépítve, benépesítve találta (Ezsd 10)
• a Neh 12,26 listája Nehémiást Ezsdrás előtt hozza
• a Neh 12,27 listája Nehémiás előtt Ezsdrást még nem említi
• az elefantieni levelek Kr.e. 408/411-ben Ezsdrás reformjait még nem ismerik16

Az anyag elrendezésében tehát a szerkesztő nem időrendet követ, hanem teológiai célokat szolgálva igyekszik kialakítani az egyes forrásszövegek helyét.

A könyv szerkezete

1–6. fejezet A zsidók első hazatérése Babilonból: a restauráció időszaka a templomépítésig
7–10. fejezet Ezsdrás további hazatérőket visz Jeruzsálembe; reformintézkedések17

A könyv tartalma

Ezsdrás könyve leírja Círus rendeletét, hogy visszaengedi a fogvatartott zsidó népet Babilonból Jeruzsálembe, ahol szabadon gyakorolhatják saját vallásukat az újjáépített templomukban, a saját templomi felszereléseikkel. Sésbaccar, Júda fejedelme vezeti a hazatérőkről első csapatát, akik több mint 1700-an (?) tértek vissza. Őket követték a Zerubbábellel és Jésúa pappal tartó családok. A visszatértek mindabból, amit a családfők „erejükhöz képest adtak az építkezés költségeire” (2,69), bele is kezdtek a legfontosabb munkába: a templom újjáépítésébe, melyet a szamaritánusok ellenségeskedései ellenére – 15 év szüneteltetés után – sikerül felépíteniük. A templom felszentelése Kr. e. 515 húsvétján volt, Dárius uralkodásának 6. évében. Ezzel a próféták szavai és Isten ígéretei maradéktalanul beteljesedtek. Csak ezután érkezik meg Jeruzsálembe Ezsdrás – többedmagával és az uralkodótól, Artahsasztá királytól kapott adományokkal – mint Mózes törvényében jártas írástudó (7,6), hogy a népet Isten rendelkezéseire tanítsa. A visszatérő Ezsdrás felszólal a vegyes házasságok ellen, bűnbánatot tart miattuk, majd felszólítja a jeruzsálemi közösséget az idegen asszonyok elbocsátására.18

A könyv teológiája

Ezsdrás és Nehémiás könyvének is központi teológiai gondolata a megújulás, amely egyben a jeruzsálemi zsidó közösség külső és belső életének újjáépítését jelenti. A templomi kultusz helyreállításában Isten és az Ő népének a kapcsolata is helyreáll, mivel a templom maga reális jele annak, hogy Isten újra jelen van Izráel számára. (A két könyv között feszülő kronológiai problémák abból adódnak, hogy az anyag elrendezését e teológiai mondanivaló kihangsúlyozásának veti alá a szerkesztő.) A templom és Jeruzsálem sorsa elválaszthatatlan egymástól: a kultuszhely újjászületése után a szent város újjászületése következik. Isten ezt a feladatot bízza Nehémiásra, aki vallásos küldetéstudattal vállalja minden akadályon keresztül annak az engedelmes teljesítését. Rendszabályainak egy célja van, hogy Jeruzsálem méltónak bizonyuljon a szentségének visszanyerésére.

Miután a külső rend helyreállt, Isten népe magára hívhatta a figyelmet egy olyan jeles eseménnyel, mint a törvénykönyv felolvasása. A restauráció méltó befejezése Nehémiás könyvének 8. fejezetében található, amikor Ezsdrás felolvassa és megmagyarázza a népnek Isten törvényeit. A nép készen áll a belső rend felállítására is, és engedelmességet fogad Istennek és az ő törvényének.

A helyreállítás döntő eseményeit valójában évtizedek választják el egymástól, a Krónikás mégis úgy mutatja be, mintha egyetlen történés lett volna, hiszen a fogság utáni zsidó közösség így született (újjá). Nem nemzeti, hanem vallási közösségként alakulhattak újra, s ez a létforma újra perspektívát nyitott a jövőre. A jeruzsálemi templom ismét központként funkcionált, az életet pedig Isten törvénye oltalmazta és szabályozta.

Ezsdrás és Nehémiás reformeri tevékenysége és jelentősége a szerző szerint nem választható külön, hiszen mindketten ennek a megújulásnak voltak úttörői, ugyanazért a célért tevékenykedtek Istentől kapott látásukkal és képességeikkel. 19

Források, bibliográfia

• Biblia, Kálvin János Kiadó, Budapest, 2010.
• Biblia – Magyarázó Jegyzetekkel, Kálvin János Kiadó, Budapest, 2007.
• Kustár, Z.: A Krónikák első és második könyve – Ezsdrás–Nehémiás: A krónikás történeti mű, in: Pecsuk Ottó (szerk.): Bibliaismereti Kézikönyv, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2008, 170-171.
• Kustár, Z.: Ezsdrás–Nehémiás könyve, in: Pecsuk Ottó (szerk.): Bibliaismereti Kézikönyv, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2008, 172-190.
• Martin, J. A.: Ezsdrás könyve, in: John F. Walvoord – Roy B. Zuck (szerk.): A Biblia ismerete – Kommentársorozat, 3. kötet: Ezsdrás–Énekek éneke, Budapest, 1999, 17-45.
• Rózsa, H.: Az Ószövetség keletkezése. Bevezetés az Ószövetség könyveink irodalom- és hagyománytörténetébe, Budapest, Szent István Társulat, 1986.
• Soggin, J. A.: Bevezetés az Ószövetségbe (eredeti címe: Introduzione all’Antico Testamento, 1987), Budapest, Kálvin János Kiadó, 1999.
• http://www.parokia.hu/ujkiadas/
• calvarychapel.com
• bibliaeve.hu
• adventista.hu
• katolikus lexikon

Jegyzetek

1. Kustár: Ezsdrás–Nehémiás könyve (2008), 172; Martin: Ezsdrás könyve (1999), 17.
2. Kustár: A Krónikák első és második könyve (2008), 170.
3. Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 441; Kustár: A Krónikák első és második könyve (2008), 170; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (1986), 642.
4. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (1986), 642–643.
5. Kustár: A Krónikák első és második könyve (2008), 170.
6. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (1986), 642.
7. Kustár: Ezsdrás–Nehémiás könyve (2008), 182.
8. i.m., 179–182.
9. i.m., 182.
10. Martin: Ezsdrás könyve (1999), 18.
11. Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (2008), 442.
12. Kustár: Ezsdrás—Nehémiás könyve (2008), 183—188.
13. Magyarázatos Biblia, 538.
14. Kustár: Ezsdrás—Nehémiás könyve (2008), 189.
15. i.m., 176—179.
16. Kustár: Ezsdrás–Nehémiás könyve (2008), 176–179; Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 443–446.
17. Magyarázatos Biblia, 532; Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 441.
18. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (1986), 647–648.
19. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (1986), 654–656.