Zofóniás könyve

Zofóniás vagy Szofoniás / Sofóniás / Szefaniás könyve egy protokanonikus ószövetségi prófétai könyv, a kispróféták sorában a kilencedik.

Tartalomjegyzék

1. A szerző
2. A könyv keletkezése
3. A könyv felépítése
4. A könyv tartalma
5. A könyv teológiája
6. Bibliográfia
7. Jegyzetek

A szerző

Zofóniás, Szofoniás (a Károli Bibliában: Sofóniás), héber neve: צְפַנְיָה (ejtése: Cefanjá, jelentése: Jahve elrejt, megvéd), a Kr. e. 7. századi héber próféta. A Septuaginta átírásán alapul a név ma használt formája. A könyv címfeliratán kívül többször nem fordul elő a próféta neve, sőt több életrajzi utalást a próféciáiban sem találunk.1
A bevezető sor szerint (Zof 1,1) Jósiás király (Kr. e. 641–610) idejében tevékenykedett a Júdai Királyságban. Valószínűsíthető, hogy Jósiás (Jozija) vallási reformját (Kr. e.622) megelőzően még Kr. e. 630 előtt tevékenykedett, mert a király ebben az évben már eltávolította a bálványokat.2
Erre utal továbbá az is, hogy a királyt nem említi, amikor a bűnökért felelős személyeket sorolja fel, valószínűleg azért, mert a király még kiskorú volt. S erre utal az is, hogy Ninive bukásáról, Asszíria pusztulásáról, ami Kr. e. 612-ben volt, a próféta még úgy beszél, mint ami a jövőben fog bekövetkezni.3
A próféta négy generáción keresztül mutatja be magát, egészen Ezékiásig (más változat szerint Hiskiás, Hizkijjá) megy vissza, aki azonos Júda királyával és Kr. e. 725–697 között uralkodott.4
Fellépése tehát Náhum és Jeremiás próféta működése közé esik.

A könyv keletkezése

Zofóniás könyvének jelenlegi formáját későbbi szerkesztők szerkesztették egybe. Zofóniás szóban vagy írásban fennmaradt igehirdetéseit összekapcsolták és ítélet-üdvösség sémába helyezték. A Babiloni fogság korában és a fogság utáni időben, az ott tapasztaltak fényében teológiailag átdolgozták. A próféta által hirdetett ítéletet üdvígéretekkel egészítették ki, és a JHWH5
napjáról szóló próféciát – mely a legnagyobb témaként jelenik meg a könyvben – „eljövendő világítéletté értelmezték át, amelyből csak a szegények és a kicsinyek menekülnek meg.”6
A kutatók nem értenek egyet abban, hogy Zofóniás hirdetett-e megtérést és ezzel együtt hirdette- e a menekülés reményét (Zof 2,1–3), valamint a nemzetek egyetemes JHWH-tiszteletét és üdvösséget a szegényeknek (Zof 3,9–13), vagy igehirdetéseiben csak és kizárólag az ítélet meghirdetése szólalt meg és vált meghatározóvá.7

A könyv felépítése

A könyv három fejezetet tartalmaz, mely tartalmilag négy gondolatkörre osztható:8

• 1,1: A könyv felirata
• I. 1,2–2,3: Fenyegető prófétai mondások Júda és Jeruzsálem ellen
• II. 2,4–15: Fenyegető prófétai mondások a pogány nemzetek ellen
• III. 3,1–8: Fenyegető prófétai mondások Jeruzsálem ellen
• IV. 3,9–20: Üdvösség ígérete a nemzeteknek és Izraelnek

A könyv tartalma

Zofóniás könyvének két fő témája: Isten ítélete és öröme. Először beszél a pusztulásról, amely Júda népét fenyegeti bálványozása miatt. Az Úr napjáról úgy szól, mint amely a harag, a nyomorúság és az ínség napja lesz, s mely „közel van” (Zof 1,7.) Felszólítja az embereket, hogy tartsanak bűnbánatot, hogy ez által megmeneküljenek Isten ítéletes haragja elől. Zofóniás írásában Isten a szomszédos népeket is megítéli a gonoszságuk miatt: Filiszteát, Móábot, Ammont és Asszíriát.9
Egyetlen ember sem menekül meg az ítélet elől, aki nem bánja meg és hagyja el bűneit.

próféta részletesen felsorolja Júda és Jeruzsálem vétkeit és Isten haragjának okát: pogány kultikus szokásokat, a szinkretista vallásgyakorlatot (1,4–6). Mindez még párosul az élet minden területén megtalálható romlottsággal is, mely az egész népet járja át (1,8–9.10–11; 3,3–4). Az ítélet meghaladja a történelem kereteit, világítélet méretet ölt, kiterjed a környező népekre (2,4–15), az egész kozmoszra, emberre, állatra egyaránt (1,2–3).

Isten új népet szeretne teremteni, amely követi őt. A menekülés feltétele a megtérés (2,3). A szent maradékot, a megtért és Isten által összegyűjtött emberiséget a JHWH-ra hagyatkozás bizalma és „szegénység” jellemzi (3,12). Minden nép Jahvéhoz tér (2,11; 3,9–10), Izráel maradéka pedig JHWH oltalmát élvezi (3,11).

A könyv teológiája

A könyv tartalmi-teológiai sémája azonos azzal, amit teljes vagy részleges formában több prófétánál is megfigyelhetünk: az ítélet meghirdetése Júda és Jeruzsálem fölött, próféciák az idegen népek ellen s végül a szabadulás és az üdvösség meghirdetése.10

Zofóniás igehirdetésének leghangsúlyosabb üzenete: „Vissza kell térnetek Istenhez!” A népnek szakítania kell a bálványimádással és a Tóra tanításához kell visszatérnie. A bálványimádásból fakadó szociális helyzeteknek véget kell vetni és az istentelen külpolitikát meg kell szüntetni, mert Isten szereti az Ő népét, s annak helyreállításán fáradozik, de ha a nép nem tér vissza Istenéhez, a rájuk mért büntetést nehezen viselnék el.11

Zofóniás könyvében a legfontosabb teológiai téma: JHWH napjának eljövetele, melyet az ítélet fog meghatározni, s mely az egész teremtett világra hatással lesz. Zofóniás próféta előtt már Ámósz és Ézsaiás próféta is hirdette az Úr napjának eljövetelét, de Zofóniásnál az egész világ felett tartott ítéletről és büntetésről van szó (Zof 1, 2–3), s a próféta figyelmezteti népét, hogy ez a nap közel van (Zof 1,7). Az Úr napjának eljövetelekor Isten számon kéri népe vétkeit, bűneit és megbosszulja azokat. A próféta felsorolja Júda és Jeruzsálem vétkeit: ír a bálványimádásról (Zof 1,4–6) és a próféták, papok önkényes törvényértelmezéséről és annak magyarázatáról (Zof 3,4).12

Minden fenyegetés ellenére JHWH napja nem a teljes pusztulás, hanem az üdvösség reményét hozza (3,9–20). Ez a másik teológiai téma, mely megjelenik a könyvben. Az Úr napjának eljövetele és az ítélet meghirdetése ellenére, a prófétai könyv hirdeti a menekülés útját is, az üdvösség lehetőségét is: „Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!” (Zof 2,3) Az üdvösség ajándékát csak és kizárólag Isten kegyelméből kaphatja a nép, azt senki a maga erejéből el nem érheti, ki nem kényszerítheti. Ézsaiás könyvéhez hasonlóan megjelenik a gőg, mint bűn, míg Isten előtt az alázat a fontos és a Benne való bizalom. A próféta könyve a 3. fejezettel lezárul, melyben Isten ígéretét írja le és annak reménységét, hogy az ember képes megváltozni és Istenhez térni (Zof 3,9–10).13

Bibliográfia

• Biblia magyarázó jegyzetekkel, Magyar Bibliatársulat, Budapest 1997.
• Czanik Péter: Zofóniás, Zofóniás könyve, in: Bartha, T. (szerk.): Keresztyén Bibliai Lexikon, II. kötet, Budapest, Kálvin János Kiadó, 1993, 713–714.
• Domján János: Sofóniás könyvének magyarázata, in: Bartha Tibor (szerk.): A Szentírás magyarázata (Jubileumi Kommentár), II. kötet, Budapest, Kálvin János Kiadó, 1998, 907–910.
• Komesz Mátyás: Zofóniás Könyvének magyarázata, in: Pecsuk Ottó (szerk.): Bibliaismereti kézikönyv, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2008, 388–394.
• Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése, II. kötet, Budapest Szent István Társulat, 2002.
• Soggin, J. Alberto: Bevezetés az Ószövetségbe, Budapest, Kálvin János Kiadó, 1999.
• Wahl, Th. P. – Nowell, I. – Ceresko, A. R.: Szofoniás, Náhum, Habakuk jövendölése, in: Thorday, A. (főszerk.): Jeromos Bibliakommentár, I. kötet:
  Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Budapest, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2002, 403–415.

Jegyzetek

1. Czanik: Zofóniás (1995), 713.
2. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 141–142.
3. Czanik: Zofóniás (1995), 713.
4. Domján: Sofóniás könyvének magyarázata (1998), 907.;
   Másképp vélekedik Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 298, aki szerint nem állítható biztosan, hogy Zofóniást rokoni szálak kötik a júdai királyi házhoz.
5. Az Úr nevének héber mássalhangzói latin betűs átírásban
6. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II.(2002), 143–144.
7. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 143–144.
8. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 142–143.
9. Wahl–Nowell –Ceresko: Szofoniás, Náhum, Habakuk jövendölése (2002), 403.
10. Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (2002), 298.
11. Komesz: Zofóniás (2008), 388
12. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 144–145.
13. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 145–146.