Nehémiás könyve

Nehémiás könyve (héberül: נְחֶמְיָה Nehemjáh; jelentése: Isten az én vigasztalóm) az apokrif Ezsdrásokat is beleszámítva Ezsdrás második könyve, az Ószövetség egyik protokanonikus könyve a Bibliában. Ezsdrás könyvét és Nehémiás könyvét is ugyanarra a tekercsre írták, szoros egységet alkotnak, és a krónikás történeti mű részét képezik a Krónikák első és második könyvével együtt.

Műfajilag egy emlékirat, mely Jeruzsálem újjáépítésének történéseit jegyzi fel körülbelül Kr. e. 450-ig.

A szerző

Nehémiás könyvének az ismertetéséhez szorosan hozzátartozik, hogy a bibliai kánon szerint előtte besorolt Ezsdrás könyvével együtt tárgyaljuk. A két könyv ugyanis eredetileg egy önálló alkotás volt (a Kr. e. 3. század első felében jelennek meg először külön könyvekként).
1 Azonban nemcsak egymással, hanem a Krónikák első és második könyvével is kapcsolatban állnak, így alkotva az ún. krónikás történeti művet (Martin Noth, 1943), amely a világ megteremtésétől egészen a babiloni fogság utáni gyülekezeti élet újjászervezéséig beszéli el Izráel történetét.
2 A művek összetartozását számos hasonlóság teszi valószínűvé: érdeklődés a jeruzsálemi kultusz, a léviták, a nemzetségtáblázatok, a törvény és a samaritánusok okozta probléma iránt. Továbbá hasonló szóhasználatuk, stílusuk, és a feltételezhetően közös szerző által használt munkamódszer is, mely korabeli források saját teológiai koncepcióba való ágyazását jelenti.3

Mindezek alapján tehát Nehémiás könyvének a szerzőjeként is azt a „Krónikást” szokták megjelölni, akinek M. Noth elmélete szerint a kerek irodalmi egységet alkotó krónikás történeti mű tulajdonítható. A szerző teológiai szándéka, hogy a történelmi múlt felelevenítésével tanítsa az akkori jelent, miszerint a Jeruzsálembe visszatért közösség jogos örököse nemcsak a templomi kultusznak, hanem a dávidi királyságnak, az „ősi” Izraelnek is. Művében pedig ennek az igazolására törekszik.4
A bibliatudomány ezen klasszikus tételének azonban ellentmond néhány markáns teológiai eltérés, amelyet Ezsdrás–Nehémiás könyvében fedezhetünk fel. Ilyen pl. a „Dávid utódaink királysága” motívum háttérbe szorulása, amely a Krónikákban még központi jelentőséggel bírt.5

A hagyomány szerint szerzőnek tekintett Nehémiás családi hátteréről csak annyit tudunk, amennyit a maga a könyv elárul: Hakaljá fiaként mutatkozik be (1,1), s van egy Hanání nevű rokona (1,2). Ezután rögtön elkezdi beszámolóját, hogyan kapott hírt Jeruzsálem romjairól, és vette szívügyének6
Jeruzsálem sorsát. A fogságban élő igazi hazafi, és sokat imádkozó Nehémiás sohasem látta Jeruzsálemet. I. Artakhsaszjá/Artahsasztá perzsa király (I. Artaxerxész) pohárnoka volt (2,1). Sírák fia könyvében is megemlékeznek róla, mint Jeruzsálem újjáépítőjéről. A Makkabeusok második könyvében arról olvashatunk, hogy ő volt, aki számos könyvet összegyűjtve könyvtárat alapított (2Makk 2,13). II. Kurus ( Kürosz, Círus) perzsa király ugyan rendeletet adott ki Kr. e. 536-ban a jeruzsálemi templom újjáépítésére, Nehémiás kieszközölte, hogy újjáépíthesse egész Jeruzsálemet. Kr. e. 445. március 14-én megkapta a rendeletet, és elindult hazájába.

A könyv keletkezése

A krónikás történeti mű Kr. e. 300–250 között keletkezhetett a fogság utáni júdai közösségben,7
maga a könyv (Ezsdrás–Nehémiás) pedig leghamarabb a 4. század utolsó harmadában.8

A könyv forrásai:9

1. (Ezsd 7–10) + Neh 8–10: „Ezsdrás emlékirata”
   Ezsdrás reformintézkedései E/1. vagy E/3. személyben
   Szerzője: Budde, Rudolph, Sellin-Fohrer és Weiser szerint maga Ezsdrás, velük szemben Noth és Schmidt a Krónikást azonosítja be szerzőként.
   Célja: Ezsdrást Nehémiás kortársaként bemutatni; Nehémiás vallási intézkedéseit az ezsdrási reformok megerősítéseként, végrehajtásaként feltüntetni
2. Neh 1,1–7,5a + 12,27–13,31: „Nehémiás emlékirata”
   E/1. személyű beszámoló a várfal felépítéséről és a város életének újjászervezéséről
   Célja: önigazolás

A fent már említett klasszikus elmélet szerint Ezsdrás és Nehémiás könyvét a megnevezett forrásművekből a krónikás történeti mű szerkesztője állította össze. Azonban valószínűbbnek tűnik, hogy a két könyv a Krónikás egy évtizedekkel korábbi forrásműve lehetett.10

Kortörténeti háttér

Ezsdrás és Nehémiás könyvei leírják azt, hogy a babiloni fogságból hányan és mikor érkeztek vissza. Az első hullámot Zerubbábel vezeti haza Kr. e. 538-ban, a második csoport Ezsdrással az élen tér vissza Kr. e. 448 körül, míg a harmadikkal Nehémiás érkezik Kr. e. 445-ben. A könyv alapjai Ezsdrás emlékiratai (Ezsd 7–10, Neh 8–10)11
alapján íródtak. A visszatérést az a Círus (II. Kurus vagy Kürosz perzsa király) tette lehetővé, aki Kr. e. 539-ben leigázta Babilont, és a fogvatartott népeken kegyelmet gyakorolván, rendeletet hoz szabadulásukra. Így Círus királyban Isten általi szabadítót láttak a zsidók.

A Nehémiás könyvében leírt események az alábbi történelmi környezetbe vannak ágyazva:12

Kr.e. 587 Jeruzsálem eleste; babiloni fogság kezdete
Kr.e. 539 Círus perzsa király leigázza Babilont
Kr.e. 538 Círus rendelete (Ezsd 6,3–5)
Sésbaccar hazatérése az első hullámmal (második hullám majd 458-ban)
Kr.e. 520 körül Zerubbábel és Jésua hazatér
Kr.e. 522 Gaumata megszerzi Kambüszésztől a trónt, Dárius ellene fordul és legyőzi
Kr.e. 522-520 állandósuló lázadások a Birodalom egész területén
Júdeában messianisztikus remények (Haggeus, Zakariás)
Kr.e. 515 Elkészül a jeruzsálemi templom
Kr.e. 460–454 Egyiptom fellázad
Kr.e. 450 körül I. Artaxerxész leállíttatja a jeruzsálemi várfalak építését
Kr.e. 449/448 újabb egyiptomi lázadás
Kr.e. 449 béke a görögökkel
Kr.e. 432 a peloponnészoszi háború kezdete
az edómiak benyomulnak Júdeába
Kr.e. 445–424 Nehémiás működése (Neh 2,1; 5,14; 13,6)
Kr.e. 423/422 Nehémiás visszatér Jeruzsálembe
Kr.e. 398 Ezsdrás működése

Nehémiás működése (Kr.e. 445-433)

Nehémiás Kr. e. 445-ben még a királyi palotában kezdi el működését Izráel népéért, amikor is eléri, hogy I. Artaxerxész perzsa király (Kr. e. 465–424) visszavonja korábbi rendeletét, engedélyezi Nehémiás hazatérését, és megbízza a vallási élet helyrehozatalával, immár Júda helytartójaként. Megbízatása 12 évig, Kr. e. 433-ig tartott, majd visszatért a királyi udvarba (Neh 13,6k), de valószínűsíthető, hogy ott sikerült meghosszabbíttatnia megbízatását, és egy-két éven belül visszatért Jeruzsálembe (Neh 13), vélhetően még mindig igen nagy befolyással bíró magánszemélyként (az elefantinei levelek tanúsága szerint 411/408-ban már nem ő Júda helytartója).13

Kronológiai egyenetlenségek

Ezsdrás és Nehémiás működésének egymáshoz való viszonya okozza a leglényegesebb problémát. Ugyanis Nehémiás működésének az ideje Ezsdráséval szemben biztonsággal megállapítható. Nehémiás I. Artaxerxész Longimanus kortársa, aki Kr. e. 465–424 között volt uralmon. Nehémiás Kr. e. 445 és 433 között volt Júda helytartója. A Biblia elrendezésében azonban Ezsdrás korábban szerepel, mintha Nehémiásnál hamarabb érkezett volna vissza Jeruzsálembe. A bibliatudomány ma már komoly érveket tud felhozni ennek az időrendiségnek az elvetésére.14

1. Az Ezsd 4,6–23 későbbi, mint a mögötte álló Ezsd 4,24–6,18
2. A Neh 8,kk korábbi, mint az Ezsd 9,1kk
3. Ezsdrás nem Nehémiás után vagy vele egy időben, hanem utána működött

Következtetni lehet, hogy Ezsdrás csak Nehémiás után működhetett, mert:

• a két férfi nem említi meg a másikat,
• Ezsdrás nem várhatott a reformjával tizenhárom évet (vö. Ezsd 7; Neh 8)
• a Neh 13 intézkedései még nem tudnak Ezsdrás reformájáról
• Ezsdrás Jeruzsálemet már felépítve, benépesítve találta (Ezsd 10)
• a Neh 12,26 listája Nehémiást Ezsdrás előtt hozza
• a Neh 12,27 listája Nehémiás előtt Ezsdrást még nem említi
• az elefantinei levelek Kr. e. 408/411-ben Ezsdrás reformjait még nem ismerik15

Az anyag elrendezésében tehát a szerkesztő nem időrendet követ, hanem teológiai célokat szolgálva igyekszik kialakítani az egyes forrásszövegek helyét.

A könyv szerkezete

1–7. fejezet Nehémiás emlékirata, I. rész: küldetése és Jeruzsálem várfalának építése

8–10. fejezet Ezsdrás története: a gyülekezet felesküszik Isten törvényére

11–13. fejezet Nehémiás emlékirata, II. rész: a jeruzsálemi közösség megszervezése (névsorok, a várfal fölszentelése, reformintézkedések)16

A könyv tartalma

A jeruzsálemiek I. Artexerxész (Artahsasztá) idején (Kr. e. 465–424) láttak hozzá a város védműveinek a felépítéséhez. A samáriaiak azonban lázadással vádolják őket az uralkodónál, aki nem kockáztathatja meg, hogy Egyiptom mellett a júdaikkal is meg kelljen küzdenie, így betiltja az építkezést (vö. Ezsd 4,7–23). A templomi kultuszra nincs jó hatással a vallási élet területére is kiható csalódottság és nemtörődömség. Beteg állatokat áldoznak az Úrnak, a tizedfizetése elmaradozása miatt a léviták elhagyják a templomot (Neh 13,10kk). Magasak a kamatok, az adósrabszolgaság intézményének fennállása pedig súlyos szociális feszültségeket generál (Neh 5,1–5). Olyan gyakoriak a később Ezsdrás által is elmarasztaló kritikával illetett vegyes házasságok, hogy már-már beolvadással fenyegetik Izráel népét (Neh 13,23–27).
Nehémiás, a perzsa király pohárnokaként (Neh 1,1–3; 2,1) Jeruzsálem siralmas helyzetéről hallva elszomorodik, és hazatérésért imádkozik, amelyet a király meg is ad neki, méghozzá a Júda helytartója cím és faadomány kíséretében. Nehémiás megérkezését követően rögtön munkába áll (Neh 2,11–18) és munkaszolgálatot rendel el a várfal körül. Eredményes szervezőnek bizonyul, mert 52 nap alatt befejeződnek a munkálatok. Küldetését azonban még nem teljesítette maradéktalanul, a következő lépés a megerősített Jeruzsálem városának betelepítése, melynek során minden tizedik embert beköltöztet a városba (Neh 7,4; 11,1kk).
A várfalak felszentelik s ezzel Nehémiás mandátuma lejár, így visszatér a királyi udvarba, ahonnan indult. Távolléte alatt a gyülekezet egy ideig tartja magát a törvény rendelkezéseihez (kizárják az idegen „elemeket” a gyülekezetből), azonban történnek visszaélések is, amelyeket második visszajövetele alkalmával felszámol.17

A könyv teológiája

Ezsdrás és Nehémiás a fogságból visszatért nép megújítói, úttörői, könyvük pedig számadás Jeruzsálem és a nép megújulásáról. A Krónikás által egybedolgozott mű központi teológiai gondolata ez a megújulás, amely a jeruzsálemi zsidó közösség külső és belső életének újjáépítését jelenti. A templomi kultusz helyreállításában Isten és az Ő népének a kapcsolata is helyreáll, mivel a templom maga reális jele annak, hogy Isten újra jelen van Izráel számára. (A két könyv között feszülő kronológiai problémák abból adódnak, hogy az anyag elrendezését e teológiai mondanivaló kihangsúlyozásának veti alá a szerkesztő.) A templom és Jeruzsálem sorsa elválaszthatatlan egymástól: a kultuszhely újjászületése után a szent város újjászületése következik. Nehémiás Isten küldetésének látja Jeruzsálem újjáépítését, vallásos küldetésében számot ad a könyvben a külső és belső ellenségeskedésekről, nehézségekről. A várost mégis sikerül felépíteni romjaiból. Rendszabályainak egy célja van, hogy Jeruzsálem méltónak bizonyuljon a szentségének visszanyerésére. Miután a külső rend helyreállt, Isten népe magára hívhatta a figyelmet egy olyan jeles eseménnyel, mint amit a törvénykönyv felolvasása jelentett. A restauráció méltó befejezése Nehémiás könyvének 8. fejezetében található, amikor Ezsdrás felolvassa és magyarázza a népnek Isten törvényeit. A nép készen áll a belső rend felállítására is és engedelmességet fogad Istennek és a törvényének. A könyv teológiai példa, hogy Isten az alázatos szívűeket felmagasztalja.
A helyreállítás döntő eseményeit valójában évtizedek választják el egymástól, a Krónikás azt mégis egyetlen történésként mutatja be, hiszen a fogság utáni zsidó közösség így született (újjá). Nem nemzeti, hanem vallási közösségként alakulhattak újra, s ez a létforma újra perspektívát nyitott a jövőre. A jeruzsálemi templom ismét központként funkcionált, az életet pedig Isten törvénye oltalmazta és szabályozta.
Ezsdrás és Nehémiás reformeri tevékenysége és jelentősége a szerző szerint nem választható külön, hiszen mindketten ennek a megújulásnak voltak úttörői, ugyanazért a célét tevékenykedtek Istentől kapott látásukkal és képességeikkel.18

Források, bibliográfia

• Biblia, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2010.
• Biblia – Magyarázó Jegyzetekkel, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2007.
• Kustár, Z.: A Krónikák első és második könyve – Ezsdrás–Nehémiás: A krónikás történeti mű, in: Pecsuk Ottó (szerk.): Bibliaismereti Kézikönyv, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2008, 170–171.
• Kustár, Z.: Ezsdrás–Nehémiás könyve, in: Pecsuk Ottó (szerk.): Bibliaismereti Kézikönyv, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2008, 172–190.
• Rózsa, H.: Az Ószövetség keletkezése. Bevezetés az Ószövetség könyveink irodalom- és hagyománytörténetébe, Budapest, Szent István Társulat, 1986.
• Soggin, J. A.: Bevezetés az Ószövetségbe (eredeti címe: Introduzione all’Antico Testamento, 1987), Budapest, Kálvin János Kiadó, 1999.

Jegyzetek

1. Kustár: Ezsdrás–Nehémiás könyve (2008), 172.
2. Kustár: A Krónikák első és második könyve (2008), 170.
3. Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 441; Kustár: A Krónikák első és második könyve (2008), 170; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (1986), 642.
4. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (1986), 642–643.
5. Kustár: A Krónikák első és második könyve (1986), 170.
6. Zsoltárok 137, mely a fogságban íródott: “Ha megfeledkezem rólad Jeruzsálem bénuljon meg a jobb kezem. Nyelvem tapadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek.”
7. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (1986), 642.
8. Kustár: Ezsdrás–Nehémiás könyve (2008), 182.
9. i.m., 179–182.
10. i.m., 182.
11. Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 442.
12. Kustár: Ezsdrás–Nehémiás könyve (2008), 183–188.
13. Kustár: Ezsdrás–Nehémiás könyve (2008), 186–188.
14. i.m., 176–179.
15. uo.; Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe (1999), 443–446.
16. Magyarázatos Biblia, 544; Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (1986), 647; Kustár: Ezsdrás–Nehémiás könyve (2008), 174–175.
17. Kustár: Ezsdrás–Nehémiás könyve (2008), 174–175.
18. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése (1986), 654–656.