A Krónikák első és második könyve

A Krónikák első és második könyve az Ószövetségben található bibliai irat, mely Ádámtól egészen a babiloni fogságig terjedő időszakot tárja elénk.1 „A Krónikás a fogság utáni jeruzsálemi zsidó közösség tagjaként saját korának szemléletmódján át ábrázolja Izráel történetét, értelmezve, kiegészítve és idealizálva a múlt eseményeit.”2

A könyvek neve, helye a kánonban

A krónikák első és második könyve az Ószövetség egyik történeti könyve. Krónikák könyvének (Szent) Jeromos/Hieronimus nevezte el. Héber elnevezése Dibré hajjamim, azaz napok történetei, „évkönyv”. A Septuaginta a kihagyott dolgok könyvének nevezte (Paraleipomenon), míg a Vulgata Libri Paralipomenon-nak, ami szintén ezt a megnevezést veszi át.3

A könyvek eredetileg összetartoztak, majd csak a Septuagintában osztották két részre, és ezt a felosztást követte a Vulgata, 1517 után pedig a héber szöveg is.4

A két könyv a héber kánon könyveinek utolsó, Ketubím (Írások) csoportjának végén foglal helyet.5

Ez volt az utolsó könyv, amelyet felvettek a héber kánonba (Kr. e. 200 után). Van olyan héber kézirat, amely a Ketubím elejére helyezik egy könyvként.

Először a Septuaginta fordítói helyezték Ezsdrás könyve elé, a Királyok után, és a modern fordításokban már így is maradt. A Septuaginta a könyv műfajának megfelelően helyezte a könyvet a történeti könyvek közé.6

Elmondható, hogy szoros összefüggés van az Ezsdrás könyve és a Krónikák két könyve között, ugyanis a Krónikák könyve ugyanazokkal a szavakkal végződik, amellyel az Ezsdrás könyve elkezdődik. (vö.: 2Krón 36,22–23; Ezsd 1,1–3).7

A könyvek keletkezése

A talmudi hagyomány szerint Ezsdrás volt az, aki megírta az 1Krón 1–9-et, az 1Krón 10–2Krón 36 szerzője pedig Nehémiás volt. Ez azonban minden bizonnyal nem helytálló, mivel valószínűleg a Krónikák csaknem 100 évvel később íródott, mint ahogy Ezsdrás működött.8

A kutatók nagy része abban viszont egyetért, hogy a könyv mai, kanonikus formája több lépésben jött létre.

Az 1Krón 1–9 minden bizonnyal több szerkesztő műveként jött létre. Ezt támasztják alá, hogy a nemzetségtáblázatok sok helyen igen rendezetlennek látszanak. Vannak helyek, ahol törés érezhető a szövegben, máshol pedig egy nemzetségnek különböző nemzetséglistáját olvashatjuk, egy személynek akár teljesen más a genealógiai besorolása. Előfordul, hogy összefüggő nemzetségtáblákat olvasunk több részletben.

Az is észrevehető, hogy a könyv elbeszélő részei sem egy szerzőtől származnak. Sokszor későbbi kiegészítések szakítják meg a történet fonalát. Az első könyvben ezek nagyobb, összefüggő szakaszok, míg a második könyvben rövidebb megjegyzések és általában a kultikus életre, illetve a lévitákra vonatkoztak.9

A kutatók véleménye a részletekről megoszlik, a legfontosabb keletkezésmodellek pedig a következők:

1. M. Noth (1948) és W. Rudolph (1955) kiegészítő modellje:
Noth úgy gondolja, hogy a könyv lényegében egy szerző műve, a Krónikás munkája. A késő perzsa, esetleg a kora hellenista korban írta, és egészen a Makkabeusok koráig kerültek a könyvbe kisebb – nagyobb kiegészítések.10 Rudolph úgy gondolta, hogy több a könyvben a későbbi kiegészítés, mint amennyit Noth megállapított, és még át is szerkesztették a könyvet, így az torzult az idők folyamán.11

2. K. Galling(1954) és H. G. Williamson(1977) rétegmodellje:
Már Galling előtt is volt olyan kutató, aki úgy gondolta, hogy aki szerint egy második Krónikás is létezett, aki a mű első változatát átdolgozta, de az elmélet kidolgozójának őt tekintjük. Úgy gondolta, hogy a mű első kiadása Kr. e. 300 körül készült el. Kr. e. 200 körül végbement egy szerkesztői átdolgozás, aminek köszönhetően lényegében kialakult a könyv saját anyaga, jelentősen kiegészítve a már meglévő anyagot, amely jóformán a forrásai szövegét követte. Williamson elmélete kevésbé radikális. Szerinte az alapréteg Kr. e. 350-ben jött létre, és a redakció során sokkal kevesebb új anyag került bele, mint amennyit Galling gondolt.12

3. F. M. Cross (1975) blokkmodellje:
Cross a mű előállásában három fokozatot különböztet meg: Az első réteg Kr. e. 520 előtt keletkezett, a második Kr. e. 458 után keletkezett, a harmadik pedig Kr. e. 400 körül jött létre.13

4. J. P. Porter(1979) és M. Oeming(1990) Krónikás – iskola modellje:
A Krónikás történeti mű egységét ez a modell azzal magyarázza, hogy hosszabb időn keresztül egy szerzői kör, illetve iskola írta.14

Szerzőség és datálás

A Krónikák könyvének keletkezésének idejét a kutatók nagy része Kr. e. 400 és Kr. e. 200 közé teszi. A hellénizmus hatásának hiánya miatt a kutatók egy része a perzsa korszak végére (Kr. e. 400–332) közé datálja a művet. Van, aki úgy gondolja, hogy ez az idő a mű előállásához kevés volt, így inkább a korai hellenista időszak (Kr. e. 330–250) a valószínűbb.15

Az nyilvánvaló, hogy a mű a babiloni fogság után keletkezett, mivel a könyv Círus ediktumával (Kr. e. 538) végződik, ami a fogság végét jelenti.16 Még a Makkabeusok előtti korszakból keletkezhetett, közvetlen Ezsdrás és Nehémiás kora után (Kr. e. 300–200). Szerzője ismerte a Teremtés/Genezis könyve és a Királyok könyve közötti időszak alatt keletkezett könyveket.

Ha a nemzetségtáblázatokat vesszük figyelembe a datálásnál, akkor azt a következtetést lehet levonni, hogy a Krónikáknak valamikor Kr. e. 420/400 után kellett keletkeznie.17

A könyv kultikus érdeklődése feltételezi a második templom viszonyait. A mű nagy hangsúlyt fektet a templomi kultuszra, főleg a lévitákra koncentrál, jogkörüket gyakran a Tóra előírásaival szemben kiterjeszti. Ezért a Krónikák szerzőjét illetve szerzői körét a léviták körében szokták keresni.18

A könyv felosztása, tartalma

A két könyvből álló mű tartalma szerint 4 fő részre osztható:19

1. 1Krón 1–9: nemzetségtáblázatok (Ádámtól Dávidig)
2. 10–29: Dávid élete
3. 2Krón 1–9: Salamon élete
4. 10–36: a „szakadástól” a fogságig

A Krónikák első könyve

Bár a könyv sok ismétlést tartalmaz a Királyok könyvéből, szűkített változatban csak Júda, Benjamin és Lévi törzse történetét mutatja be, az északi királyságot nem. Ádámtól a babiloni fogságig beszéli a történteket. A könyv leginkább fókuszált témája Dávid királysága. Dávid nemzetségtábláját Ádámtól vezeti le. A szerző Dávidot tekintette a kultusz újjászervezőjének és ő volt a kultuszhoz hozzátartozó fontos zenei élet megalkotója is.20

A Krónikák a történetet Saul halálától kezdve beszéli el és Sámuel, valamint a Királyok könyveivel párhuzamos. Azt láthatjuk, hogy a két könyvben mindvégig központi helyen marad a Templom és a kultusz.21

1Krón 1–9: nemzetségtáblázatok (Ádámtól Dávidig)

A Dávid uralkodásáról szóló történeteket nemzetségtáblázatok sora előzi meg.22 Az 1. fejezetben egészen Ádámig nyúl vissza a szerző: Ádámtól Ábrahámon és Izsákon át láthatjuk a leszármazottakat (1,1–34) és egészen Ézsau leszármazottaiig jutunk (1,35–54). Ezután olvashatjuk Izráel (Jákób) leszármazottait, majd Júda leszármazottait (2,1–55).

A 3. fejezetben Dávid leszármazottait olvashatjuk végig. Ezután következnek Júda és Simeon leszármazottai (4), Rúben, Gád leszármazottai és Manassé törzsének egy része (5), majd Lévi leszármazottai a 6. részben. A következő részben Issakár, Benjámin, Naftali, Manassé és Áser leszármazottait olvashatjuk (7), a 8. fejezetben pedig Benjámin leszármazottait és Saul leszármazottait írja le a szerző. Végül pedig Jeruzsálem lakóiról, a lévitákról és Saul nemzetségéről olvashatunk (9).23

1Krón 10–29: Dávid élete

A következő nagy rész Saul halálával kezdődik (10), mely után Dávidot Izráel királyává kenik és meghódítja Jeruzsálemet (11,1–9). A következő szakaszban Dávid vitézeinek listáját láthatjuk (11,10–47,12). A 13. rész arról szól, hogy a szövetség ládáját elhozzák KirjátJeárimból, majd a 14. részben Dávid győzelmet arat a filiszteusok felett. Ezután olvashatjuk, hogy a szövetség ládáját Jeruzsálembe viszik és, hogy Dávid templomot akar építeni, de az Úr nem engedi neki (15–17). A következő két részben Dávid győzelmeit olvashatjuk (18–20). A 21. részben Dávid népszámlálást tart, melyért Isten megbünteti, de kiengesztelődik, Dávid pedig oltárt épít neki Ornán szérűjénél. A szakasz utolsó részeiben Salamon uralkodásának és a templom építésének előkészítése folyik (22–29).24

A Krónikák második könyve

III. 2Krón 1–9: Salamon élete

Salamon uralkodása elején Istentől bölcsességet kér az Úrtól a gibeoni magaslaton a Szent Sátornál (1). A templomépítés előkészítését olvashatjuk a következő részekben (1,18–4). Az 5–7. részekben a templomszentelést találjuk, a 8–9. tartó szakaszban pedig Salamon uralkodói tetteiről, gazdagságáról olvashatunk.25

2Krón 10–36: A „szakadástól” a fogságig

A könyv ezen része Júda és Jeruzsálem királyait sorolja Roboám/Rechabeám királytól Cidkijjá uralmáig és a babiloni fogságig. A könyv Círus rendeletével zárul, melyben engedélyt ad a templom felépítésére és a hazatérésre.26

A könyv mondanivalója

A szerző számára nyilvánvalóan fontos a teokrácia, amelynek megvalósulását legtisztábban Dávid uralmában látta létrejönni, hiszen az ő háza kapta Istentől az örök királyság ígéretét. Úgy gondolja, hogy Dávid a követendő példakép, akit minden elkövetkezendő királynak követnie kellett volna.27 Ám, mivel ez a legtöbbször nem történt meg, ezért a megújulás újra és újra létfontosságúvá válik. Az eszményt viszont sosem sikerült elérni, ezért a Krónikás a jövőtől várta ennek megvalósulását, és igyekezett, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére is ébren tartsa az emberekben az Isten ígéreteiben való hitet (1Krón 17,11–14).28

A szerző teológiai mondanivalója kötődött korának problémáihoz: Júda elpusztulása után is azért szép számmal maradtak zsidók Palesztinában. Nagy részük hamarosan rájött, hogy a probléma okozói ők maguk voltak, nem az, hogy Asszíria istenei erősebbek lettek volna Istennél. Figyelmen kívül hagyták a próféták figyelmeztetéseit, így bekövetkezett az megjósolt balsors. Ezután nem tehettek mást, minthogy elkezdték keresni, hogyan végezhetnének el jobb, Istennek tetsző istentiszteleteket, és hogyan bánhatnának egymással kegyesebben.29

A szerző teológiai meggyőződésének 3 alapelve volt:

1. Csak és kizárólag úgy élhet az ember, ha az Isten által elrendelt és megváltoztathatatlan erkölcsi rendet betartja.
2. A nép számára mindennél fontosabbnak kell lennie az istentisztelet helyes gyakorlata.
3. Isten nem csak a múlt embereinek jelentette ki magát, hanem folyamatosan megtapasztalhatjuk őt, még ma is.

Ezeket az alappilléreket követve a szerző tulajdonképpen „az igazság ideáját” ábrázolja. Ezt teljes őszinteséggel teszi, bár ennek következtében előfordul, hogy saját nézeteihez igazítja az eseményeket.30

JHWH még a földi életben jutalmaz vagy büntet, de mód van bűnbánat tartására, amivel kiérdemelhető Isten kegyelme. A bűnbánat tartására jó példa Dávid király bűnbánó magatartása.

Gerhard von Rad volt az, aki felhívta a figyelmet egy fontos és igen előremutató vonásra a Krónikás munkájában, mellyel a szerző messze megelőzi a bölcsességirodalmat: a Krónikás középpontba állítja az egyén kapcsolatát Istennel. Tehát itt elsősorban nem Istenről és Izráelről van szó, hanem Istenről és az egyénről, az két fél közötti kapcsolat fontosságára hívja fel a figyelmet. „ A krónikás ugyan a dávidi kultusz és politika legitimálása érdekében írta meg művét, s közben – talán öntudatlanul is – a messiási hagyomány hordozójává vált.”31

Források

• Bartha T. (szerk.): A Szentírás magyarázata (Jubileumi kommentár) I. kötet – Általános tájékoztató a Szentírásról Az Ószövetség könyveinek magyarázata Genezis – Jób könyve, Budapest, Kálvin János Kiadó, 1998, 431–462.
• Kustár Z.: A Krónikák könyve – A mű előállása, tanítása, szövegállományának és kanonikus forrásainak szinopszisa, Debrecen, DRHE, 2002.
• Pecsuk O.: A Krónikák könyve in: uő (szerk.): Bibliaismereti kézikönyv, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2004, 157–169.
• Rózsa H.: Az Ószövetség keletkezése, II. kötet, Budapest, Szent István Társulat, 2002.

Jegyzetek

1. Rózsa: Az Ószövetség magyarázata II. (2002), 465.
2. i.m., 473.
3. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 7.
4. Rózsa: Az Ószövetség magyarázata II. (2002), 465.
5. Domján: A Krónika első könyvének magyarázata (1998), 430.
6. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 7.
7. Domján: A Krónika első könyvének magyarázata (1998), 430.
8. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 22.
9. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 22.
10. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 22.
11. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 23.
12. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 23–24.
13. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 24.
14. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 24.
15. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 24.
16. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 25.
17. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 25.
18. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 25.
19. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 157.
20. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 157.
21. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 162.
22. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 162.
23. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 465–466.
24. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése II. (2002), 466.
25. uo.
26. uo.
27. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 164.
28. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 165.
29. Kustár: A Krónikák könyve (2002), 165.
30. uo.
31. uo.