Dániel könyve

Dániel könyve a Biblia ószövetségi részének egyik prófétai könyve. A könyv címe a könyv főszereplőjét és nem az íróját jelöli meg. A könyv első fele (1–6) Dániel és barátainak az életét írja le, a második felében (7–12) Dániel látomásait olvashatjuk.1

A könyv keletkezése és történelmi pontatlanságok

A könyv keletkezéstörténetének kérdésére nincs kielégítő válasz. Három nyelven íródott, ezért arra lehet következtetni, hogy a könyv hosszabb irodalmi folyamat eredménye.

• Héber 1–2,4a; 8,1–12,3
• Arám 2,4b–7,28
• Görög 3,24–50.51–90; 13,1–14,422

Dániel könyvének jelenlegi kánoni formája Kr. e. 167–164 között keletkezett, a hellenizációs kísérlet idejében. Az Ószövetség második legkésőbbi eredetű könyve. A Kr. e. 2. századi keletkezése ellenére Kr. e. 605-ben kezdi a történetet. Történelmi háttere teljesen elnagyolt, történelmi vonatkozásaiban pontatlan, ami az ötödfél évszázados távlatból tulajdonképpen teljesen érthető is.3
Ezért sokan megkérdőjelezik a könyv forrásértékét.

A könyv adatai helyenként nem igazolhatóak vissza történelmileg, esetenként pedig ellentmondanak az ismert tényeknek. Történelmi szempontból kétséges például Bélsaccar (Bél-sar-uszur, Belsazár vagy Baltazár) lakomája a perzsa betöréskor vagy Nebukadneccar (II. Nabú-kudurri-uszur Nebukadnézár, Nabukodonozor) őrülete. Tudjuk továbbá, hogy Bélsaccar nem Nebukadneccar, hanem Nabonidusz (héber Nabúnáj, Nabú-naid) fia és társuralkodója volt. Ismert, hogy Babilont nem a médek, hanem a perzsák foglalták el, akiknek akkorra a médek alattvalóivá váltak. A „méd Dárius” ily módon értelmezhetetlen és pontatlan jelző, Babilont pedig a perzsa Cirusz (Kurus vagy Kürosz, Círus) vette be, és ő rakta le a satrapia-szervezet alapjait is. A Dániel 9,1 hasonlóképp: „Achasvéros”-t általában I. Xerxésszel azonosítják, de csak II. Xerxészt követte Dareiosz nevű uralkodó. Ekkorra médekről már nem beszélhetünk (Kr. e. 5. század), de ez időben a zsidók is legalább engedéllyel rendelkeztek a hazatérésre, még ha nem indult is meg a nagyobb arányú áttelepülés.4

Rendszertelen szerkezetű, de egy stílusú mű, még akkor is, ha a középső része eredetileg arámi nyelven íródott, míg a nagyobb része héber. A több száz évnyi távlat miatt legfeljebb a Kr. e. 6. századi eseményekről élő Kr. e. 2. századi elképzeléseket láthatjuk. A vallás Kr. e. 2. századi állapotának Kr. e. 7–6. századba való visszavetítése mindenképp anakronisztikus. Dániel könyvének történelmi tévedéseihez érdekes adalékként szolgált a kumráni „Nabúnáj imája” irat (töredékek – 4Q242, 4QOrNab, 4QprNab). Ezekben határozottan felismerhető – minden töredékesség ellenére –, hogy a Dánielnél teljes mértékben anakronisztikusan szerepeltetett Nebukadneccar helyett Nabú-naid (Nabúnáj) volt a szenvedő alanya a történetnek. Azaz a zsidók éppenséggel ismerhették Dániel szerkesztésekor a valódi történést, a kanonizált szerző mégis szándékosan átalakította, mert így a gyűlölt Nebukadneccar alakjára tudta átvinni a hétéves őrületet. II. Nabú-kudurri-uszur esetében a történelem nem tud hétéves távollétről, míg Nabú-naid valóban hosszú időt töltött birodalma fővárosától távol, Thaimában (Dél-Arábia), mely idő alatt fia, Bél-sar-uszur kormányzott társuralkodói minőségben. Ráadásul Thaima sivatagi oázis, így a „puszta” említése is hiteles, nem igazolható viszont, hogy Nabú-naid nem valamiféle őrület okán időzött ott.

Kánoniság és deuterokanonikus függelékek

A könyv sugalmazott, Istentől eredő voltáról sosem merültek fel igazán kétségek. A helye a Biblián belül, illetve a szövegállomány nem egyezik meg mindenütt. A héber kánon Eszter könyve után, Ezsdrás/Ezdrás könyve előtt tartalmazza. A latin Vulgata és a görög Szeptuaginta azonban a próféták közé sorolja, Ezékiel után; és lényegesen hosszabb szöveget találunk. Ennek az az oka, hogy a Vulgata, és a Szeptuaginta tartalmazza Azarja imáját (3,24–45), és a három ifjú magasztaló énekét (3,46–90). Ezen kívül három rövid deuterokanonikus könyvet is találunk a görög szövegváltozatban: Zsuzsanna és a vének, Bél és a Sárkány/Kígyó három novellisztikus történet. Ezek eredetileg Dániel könyvének más-más helyein voltak találhatóak. A protestáns hagyomány a szövegállomány vonatkozásában a héber kánont követi és a rövidebb verziót hozza, a kánonon belüli helyét (Ezékiel után) viszont a görög hagyomány alapján állapítja meg. Ugyanakkor a katolikusok a görög hagyományt tartották meg és a kiegészítésekkel, ill. a deuterokanonikus részekkel együtt Istentől ihletettnek tekintik. A deuterokanonikus könyvek a katolikus Bibliában a könyv után, függelékben találhatók. (Zsuzsanna és a vének: 13. fejezet; Bél: 14,1–22; Sárkány/Kígyó 14,23–42).5

Felosztás

A rövidebb, héber hagyományú szövegváltozat szerint a könyv felosztása a következő:

1–6. Dánielről és barátairól szóló történetek

1: Dániel és három barátja a babiloni udvarba kerül
2: Nebukadneccar álma a szoborról
3: A három ifjú a tüzes kemencében
4: Nebukadneccar álma a kivágott fáról, száműzetése és visszatérése
5: Bélsaccar lakomája
6: Dániel az oroszlánok vermében

7–12. Dániel látomásai az utolsó időkről

7: Látomás a világbirodalmakról és az Emberfia eljöveteléről
8: A kos és a kecskebak küzdelme
9: Dániel imája és látomás fogság 70 évéről
10–12: Negyedik látomás

10: Mennyei követ érkezése Dánielhez
11: Látomás a birodalmakról
12: Jövendölés a próbák végéről és a feltámadásról6

Műfaj

A mű kétféle irodalmi formát használ. A haggadikus és az apokaliptokus műfajt. A haggadikus műfaj, amelyet az 1–6 (és a 13–14) fejezetek képviselnek, elsődleges célja a tanítás. Ez sokszor olyan történetbe ágyazódik bele, ami nem, vagy csak részben történelmi eseményekre alapszik. Sokszor nem is lehet eldönteni, hogy van-e történeti alapja ezeknek a történeteknek. Dániel könyvének esetében sem tudjuk eldönteni a számos történelmi pontatlanság miatt, hogy megtörtént eseményekről, vagy a Dániel próféta köré szövődő legendákról, vagy a zsidó folklór által kitalált történetekről van-e szó.7

A 7–12. fejezetek műfaja az apokaliptika. Ez titokzatos kinyilatkoztatásokról szól, sokszor angyalok közvetítik Isten üzentét ebben a műfajban. A látomások az utolsó idők katasztrófáiról, és Isten ítéletéről szólnak. Ugyanakkor az apokaliptika Dániel könyvében eszkatologikus beállítottságú. Ez azt jelenti, hogy fontos motívum a végidők eljövetelének türelmetlen várása, ami majd együtt jár a jók megjutalmazásával, és a bűnösök isteni büntetésével. Tágabb értelemben ez a fajta írásmód próféciának tekinthető. A kettő közötti különbség azonban tisztán látható. A prófécia a jelenből tekint a jövő felé, és mond ítéletet a népre, illetve felszólítja megtérésre. Az apokaliptika azonban a jövőből, az eszkatologikus beteljesedésből tekint a jelenbe. Előre ismerteti, hogy mi fog történni, és ennek fényében értékeli a jelen kor eseményeit. Továbbá nem csupán a zsidók sorsával, hanem az egész emberiség sorsával is foglalkozik8

Összességében az egész könyvet műfajilag apokaliptikának határozzuk meg. Ennek az az oka, hogy a haggadikus részben, Nebukadneccar álma a szoborról (2), majd a fáról (4), majd a felirat Bélsaccar lakomáján (5) mind az apokaliptikus látomások előjátéka. Továbbá a 7–8. fejezetben található látomást Nebukadneccar álmával egybevetve érthetjük meg igazán.9

Tartalma

1–6. Dánielről és barátairól szóló történetek

1: Dánielt, és három társát Jojákim, Júda királyának harmadik esztendejében fogságba vitték Babilonba. Itt a király szolgálatára rendelik őket, és új nevet kapnak: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Misáélt Mésaknak, Azarját Abéd-Negónak nevezik el. Míg a névváltoztatásba belemennek, az előírt ételeket nem hajlandóak megenni, mert ragaszkodnak zsidó szokásaikhoz. Ennek ellenére külsejükben egészségesebbnek néznek ki, mint akik az előírt ételeket ették, ezért a király közeli szolgálatába fogadtatnak.10

2: Nebukadneccar álmában egy önmagát ábrázoló szobrot lát. A király nem tudja mire vélni az álmot, ezért a bölcsek segítségét kéri, de ők se tudják megfejteni. Ekkor megjelenik Dániel, aki előtt Isten felfedi az álom jelentését, aki elmondja a Nebukdneccarnak, aki ezért Dánielt és barátait nagy kitüntetésben részesíti.11

3: Nebukadneccar csináltat magáról egy szobrot, és mindenkinek elrendeli, hogy le kell előtte hajolnia. Sadrak, Mésak és Abéd-Negó azonban nem hajolnak meg a szobor előtt. Ezért a király a tüzes kemencébe dobatja őket, ahol csodás módon angyali társaságot kapnak, és így megmenekülnek a haláltól. A király ismét elismeri Isten hatalmát, és a három ifjút visszafogadja a kegyeibe.12

4: Nebukadneccar álmot lát egy kivágott fáról. Az álmát újból Dániel fejti meg. Nebukadneccar Isten elleni felfuvalkodása miatt „hét időszakig” a vadonba száműzetik, majd visszatér hatalmába.

5: Bélsaccar király egy lakodalmat rendez, ahol a Jeruzsálemből elhozott templomi edényeket használják. Egyszerre megjelent egy ujj és írni kezdett a falra: mené mené tekél ú-parszin. Dániel megfejti a felirat értelmét és megjósolja, hogy Babilon a médek és a pezsák kezébe fog kerülni. Ez még azon az éjszakán be is következett.13

6: A főemberek irigykednek Dánielre tehetsége és pozíciója miatt, ezért bevádolják Dáriusz királynál, hogy megtörte a direkt ellene létrehozott rendeletet: ugyanis a tilalom ellenére a saját Istenéhez mert imádkozni. Ezért Dánielt az oroszlánok vermébe vetik, ahol csodás módon épségben marad, és nem támadják meg az oroszlánok. Dárius végül elismeri Dániel Istenének hatalmát, és büntetésül vádlóit veti az oroszlánok közé, akiket rögtön felfalnak a vadállatok.14

7–12 Dániel látomásai az utolsó időkről

7: Első látomás: A tengerből négy világbirodalmat (Babilónia, Média, Perzsia, és a makedón világbirodalom) jelképező négy vadállat- oroszlán, medve, párduc, és egy tízszarvú vadállat- emelkedik ki. A birodalmak bukását a vadállatok pusztulása szimbolizálja. Az összes nép felett a felhőkön alászálló Emberfia fog uralkodni. Egy angyal végül elmagyarázza a látomást Dánielnek.15

8: Második látomás: Dániel két vadállat, a Perzsiát és Makedóniát jelképező kos és kecskebak küzdelmét látja, amely a kecskebak győzelmével végződik. Egy angyal végül elmagyarázza a látomást Dánielnek.16

9: Harmadik látomás: Dániel bűnbánó imádsága után Gábriel angyal elmagyarázza neki a fogság 70 évéről mondott próféciát.17

10-12: 10–12: Negyedik látomás: Gábriel angyal a továbbiakban elmondja neki a végidők eseményeit. Főbb vonalakban látjuk a nagy birodalmak történetét: Kürosz uralkodását, majd Nagy Sándor győzelmét, majd Ptolemaiosz és a Szeleukida uralkodók háborúit, egészen IV Antiochos Epiphanés uralkodásáig. Ezután közvetlen a végidőket írja le, ahol Mihály angyal meg fogja menteni Izráel fiait, és azokat, akiknek neve fel van jegyezve az élet könyvében.18

Üzenete

A mű azért keletkezett, hogy a IV. Antiochos Epiphanés vallásüldözései között szenvedő zsidók számára bátorítást adjon. A megpróbáltatások között sokaknak kellett megtagadni hitüket. Dánielnek és barátinak a története pont arra biztatja az olvasót, hogy az ellenséges pogány környezetben, üldözések ellenére is tartsanak ki a hagyományok, és a zsidó hit mellett, mert Isten a legnagyobb veszélyből is képes megmenteni azokat, akik mindvégig hűségesek maradnak hozzá. Ez az üzenet egyetemessé válik, és minden hívő számára szól.19

Ugyanakkor a hívő ember szenvedésének, üldöztetésének megjelenik egy missziói aspektusa is. A történet azt üzeni, hogy ahogy Dániel és barátai meggyőzték az adott uralkodót Isten mindenhatóságáról, az olvasó is hasonlóképpen hatással lehet történelmére, és elnyomóinak életére.20

A 7–12. fejezet üzenete pedig röviden így foglalható össze: Isten a történelem irányítója, aki a nemzetek és népek hatalmának váltakozását nyomon követi, és csodálatos módon belenyúl a történelem alakulásába, hogy az övéit megőrizze. A könyv pesszimizmussal szemléli a történelmet, abban megállapítja a bűn fokozatos növekedését, mely halad a tetőpont felé: Az egymást követő birodalmak gonoszságban túlszárnyalják az előzőt. A végkifejletben már Isten népét is megsemmisítéssel fenyegetik. Ez lesz a pillanat, amikor maga az Isten avatkozik be és igazságot szolgáltat. Ezután megvalósul Isten országa (3,33; 4,31). Az égi valóság jelenik meg – nem a földi –, a holtak közül sokan életre kelnek, méltó jutalomban vagy büntetésben lesz részük (12,2–3).21
Majd végül, miután Isten minden ellensége elpusztul, Isten örökkévaló uralma fog következni.22

A fiatal keresztyén egyház nem vetette alá magát a római császárok kultuszának, ezért hasonló helyzetbe kerültek, mint a zsidók IV. Antiochos Epiphanés uralkodása alatt. Nem csoda tehát, hogy az ő számukra is biztatásként írt, szintén apokaliptikus iratnak, a Jelenések könyvének Dániel könyve lett az egyik legfontosabb forrása.23

Források, bibliográfia

• Biblia magyarázó jegyzetekkel, Kálvin János Kiadó, Budapest, 1997.
• Kustár Z.: Dániel próféta könyve in: Pecsuk Ottó (szerk.): Bibliaismereti kézikönyv, Kálvin János Kiadó, Budapest, 2004, 316–323.
• Rózsa H.: Az Ószövetség keletkezése, Bevezetés az Ószövetség könyveinek irodalom és hagyománytörténetébe. II. kötet. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 2002.
• Hartman, L. F. – Lella, A. A. Di: Dániel jövendölése, in: Thorday Attila (főszerk.): Jeromos bibliakommentár I. Az Ószövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2002, 625–645.

Jegyzetek

1. Kustár: Dániel (2004), 316.319.
2. Hartman–Di Lella: Dániel (2002), 628.
3. Rózsa: Bevezetés (2002), 431–433.
4. Rózsa: Bevezetés (2002), 432.
5. Hartman– Di Lella: Dániel (2002), 628–629.
6. Kustár: Dániel (2004), 319; Biblia magyarázó jegyzetekkel (1997), 319.
7. Hartman–Di Lella: Dániel (2002), 627.
8. Rózsa: Bevezetés (2002), 438.
9. Rózsa: Bevezetés (2002), 440.
10. Rózsa: Bevezetés (2002), 429–430.
11. Rózsa: Bevezetés (2002), 430.
12. uo.
13. uo.
14. uo.
15. Rózsa: Bevezetés (2002), 430–431.
16. Rózsa: Bevezetés (2002), 431.
17. uo.
18. uo.
19. Kustár: Dániel (2004), 318. és Hartman–Di Lella: Dániel (2002), 629.
20. Kustár: Dániel (2004), 319; Biblia (1997), 318.
21. Rózsa: Bevezetés (2002), 440–442.
22. Kustár: Dániel (2004), 319; Biblia (1997), 318.
23. Kustár: Dániel (2004), 318; Hartman–Di Lella: Dániel (2002), 629.