Bírák könyve az Ószövetség egyik történeti könyve. A könyv főszereplőiről a bírákról szól, attól a kortól, amikor Józsué meghal, és bírák vezetik a népet döntéseikben.

A könyv keletkezése

A könyv forrásai

Ha a bírákról szóló elbeszéléseket vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy ezt az ősi anyagot tulajdonképpen két csoportra oszthatjuk. Az első csoport a „nagybírák”-ról szól. Ezeknek az elbeszéléseknek a főszereplőiben csupán annyi a közös, hogy mint karizmatikus vezetők megszabadították Izráel népét az ellenség kezéből.1 Szerepük nagy valószínűséggel korlátozott és helyi jellegű volt. Személyiségük, származásuk, tevékenységük körülményei változóak voltak.2 Ezek az eltérések mind amellett szólnak, hogy a „nagybírák”-ról szóló történetek eredetileg egymástól függetlenül keletkeztek, és sokáig önállóan hagyományozták őket.3

A bírák másik típusáról, a „kisbírák”-ról szóló anyag alapja minden bizonnyal egy eléggé szűkszavú lista lehetett. Ez a lista helyi vezetőket sorol fel, akik békés időszakban irányítottak. A „kisbírák”-ról szóló adatokat Jefte esetében is megadja a könyv, így hát valószínűleg ő is a „kisbírák” listájában szerepelt, másrészt viszont mint szabadítóról is, maradtak fent elbeszélések róla. A szerkesztő számára tehát valószínű, hogy ez az átfedés tette lehetővé, hogy a „bíra” megnevezést a karizmatikus vezetőkre is áttegye.4

A könyvben viszont nem csak a bírákról szóló történeteket találhatjuk. Ezek mellett a történetek mellett a könyv tartalmaz másmilyen jellegű anyagokat is. Olvashatunk Abímelek, Gedeon fiának a királyságáról, aki testvérei legyilkoltatása után kikiáltatta magát királynak Sikemben, ám miután a nép fellázadt ellene, a város teljes lakosságát kiirtotta, majd ő maga is meghalt egy csatában (9). Debóra éneke, mely az 5. részben található, az ószövetségi irodalom legrégebbi darabjaihoz tartozik. A függelék (17–21) két elbeszélése szintén önálló anyagot dolgoz fel, minden bizonnyal hiteles történelmi beszámolókat.5

A könyv átdolgozása

A Bírák könyvét tulajdonképpen a deuteronomisztikus irodalmi tevékenység teremtette meg. Az ősi hagyományt egységgé formálta, új teológiai hangsúlyok kerültek bele, és belehelyezte a Deuteronomisztikus Történeti Mű keretébe.6

Már az anyag válogatásában, elrendezésében is láthatjuk a szerkesztő korszakról alkotott elképzeléseit. A már meglévő hagyományokat a szerkesztő egy kronológiai keretbe helyezte, így tehát azt láthatjuk, hogy a történéseket már az egységes Izráel szemszögéből nézte.7

A bírákról szóló elbeszélések egy-egy bevezetővel és záradékkal vannak ellátva. A könyv szerkesztője arra szánta ezeket, hogy egyrészt irodalmilag kapcsolatot teremtsen az egyes részek között, illetve, hogy az adott bíró előtti teológiai és történelmi előzményeket, történéseket ismertesse. Általában ez azonban módosul, csak Otniél esetében jelenik meg mindegyik elem.8

A könyv mai formája minden bizonnyal két lépésben jött létre. Ennek egyik bizonyítéka a királyság intézményével kapcsolatos kétféle hozzáállás a könyvön belül. Amikor Gedeonnak felajánlják a királyi címet, nem fogadja el, mert úgy gondolja, az Isten ellen lenne (Bír 8,22k). Később az ő fia, Abímelek királlyá választatta magát, ám ebből a történet szerint semmi jó nem származott (Bír 9).9

A függelék két történetében viszont azt látjuk, hogy a sok rossz, amelyet olvasunk, azért történhettek meg, mert „abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, ami neki tetszett” (Bír 17,6). Láthatjuk tehát, hogy itt a királyság pozitív elbírálást kap.

A kutatók nagy része szerint a könyv alapja elutasította királyság intézményét, és a függelék, mely támogatja a királyságot, későbbi kiegészítés. A kisebbségi vélemény szerint a király-barát alapréteget egészítették ki elutasító részekkel.10

Kronológia

A könyv első és utolsó versei pontosan kijelölik számunkra a könyv történelmi kereteit.11 A könyv Józsué halála – mely a Biblia szerint 110 éves korában következett be –, és Sámuel próféta fellépése közötti időszakot ölel fel. Az 1. fejezet 1. versében ezt olvassuk: „Történt Józsué halála után…”(Bír 1,1), melyből máris megtudjuk, hogy a könyv jóformán a Józsué könyvének folytatása. A könyv utolsó versében pedig ezt olvassuk: „Abban az időben nem volt király Izráelben…” (Bír 21,25) Ez a vers pedig szintén időben behatárolja az eseményeket.12

Attól függetlenül, hogy a Bibliából megtudjuk ezt a két momentumot, azt kell mondanunk, hogy a bírák korának kezdetét mégis nehéz meghatározni. Széles körben elfogadott, hogy Saul Kr. e. 1025 – ben lett király, a bírák kora tehát ekkor ér véget. Annyit meg lehet állapítani a könyv közléséből, hogy a bírák kora a honfoglaló nemzedék kihalása után kezdődött.13

A Bírák korát a mai napig nehéz behatárolni. Erre vonatkozólag több elmélet is létezik. A következőkben kettőt említünk meg.

Az első szerint annak ellenére, hogy a Bírák kora mintegy 390 évet foglal magába a könyv szerint, valójában 200 évnél nem lehetett több. Nagyjából a Kr. e. 1220–1050-ig tartott. Néhány bíra feltételezett kronológiája:

  • Otniél 1200
  • Ehud 1170
  • Samgar 1150
  • Debora és Bárák 1125
  • Gedeon 1070
  • Jiftach/Jefte 1070

Egy újabb elmélet szerint a majdnem 390 esztendő, amennyire a Biblia becsüli a bírák kora időtartamát, valójában nagyon is lehetséges. Ez az elmélet a Bír 11,12–28-ra épít, mely eszerint Szihón és Óg elfoglalása, valamint Jefte bíráskodása között 300 év telt el. A két ország elfoglalása Kr. e. 1407-ben történt, ami tehát azt jelenti, hogy Jefte Kr. e. 1107-ben kezdte meg működését. Ha ezt figyelembe vesszük, megállapítható, hogy Jefte és Saul királlyá választása között 80 esztendő telt el. Így pedig a majdnem 390 esztendő reálisnak tűnik.14

A könyv szerkezete, tartalma

A könyv szerkezete

A könyv 21 fejezetből áll, és szerkezetileg 3 részre bontható:15

  1. 1,1–2,5: A honfoglalás lezárása, eredményei
  2. 2,6–16, 31: A bírák
    2,6–3,6: Prológus: a „bíróséma”
    3,7–16,31: A 12 bíra története
  3. 17–21: Függelék

A könyv tartalma

A Bírák könyve Izráel történetének egy olyan szakaszát dolgozza fel, amelyben a 12 törzs még központi államhatalom nélkül, egymással laza, inkább alkalmi, mintsem állandó jellegű szövetségben éltek. Ez a kor volt a honfoglalástól, egészen a királyság koráig terjedő korszak. Ebben az időszakban Izráel népe ki volt téve a szomszédos ellenséges népek támadásainak. Ezek a viták, harcok határozzák meg a könyv alapcselekményét. A harcok élére vezérek kellettek, ők voltak azok a karizmatikus vezetők, akik a törzsek élére állva őket egyesítve, győzelemre vezették Izráelt. Ezeket a vezetőket a nép a harcok után is követte, és míg éltek, irányították Izráel életét. Ezeket a vezetőket nevezi úgy a könyv, hogy bírák, ezért tehát a róluk szóló könyv a „Bírák könyve”.16

A könyv első nagy egysége a honfoglalás utolsó szakaszát és eredményei mondja el (1). Eszerint a rész szerint a honfoglalás Józsué haláláig nem volt teljesen sikeres, a nyugati törzseknek nem sikerül minden nekik járó területet elfoglalniuk. A korszakot vizsgálva a történészek hasonló véleményre jutnak, vagyis a termékeny síkságon elterülő, várfalakkal és fejlett haditechnikával rendelkező városok maradtak kánaáni kézen. Ezek a városok voltak azok, amelyek az izráeli területek közé beékelődve megakadályozták a törzsek tartós összefogását. Mivel nem volt köztük szövetség, egyenként harcolva csak minimális eredményeket értek el és nem csekély mennyiségű vereséget szenvedtek el.17

Júda, Simeon és József házának harcai külön ki vannak emelve, részletesen tárgyalja (1,1–26), ezután pedig az el nem foglalt területek listája következik (1,27–36). Isten angyala Izráelt vádolja a kudarcért a 2,1–5-ben. Izráel népe ugyanis megszegte az Úr parancsát, ahelyett, hogy megölte volna a kánaániakat, megkímélte őket és oltáraikat és szövetségre lépett velük. Ennek következtében pedig Isten úgy határozott, hogy nem űzi ki a kánaániakat az országból, hanem a velük való együttélés, a tőlük való elkülönülés legyen Izráel népe számára hűségpróba (vö. 2,20–3,6).18

A második nagyobb egység (2,6–16,31) az, amely magukról a bírákról szól, ez egy prológussal kezdődik (2,6–3,6). Itt megismétlődik a Józsué haláláról és temetéséről szóló beszámoló (vö. Józs 24,29kk), és így a szerző Józsué könyvéhez kapcsolja a könyvet. Ugyanakkor a honfoglalás ideálisnak bemutatott korszaka le is zárul: a honfoglaló nemzedék már nem él, a nép már csak hírből ismerik a honfoglaló harcok csodáit, így ők eltérnek Istentől, nem hűségesek hozzá, ezzel pedig eljutunk a bírák korához (2,6–10).19

A könyv szerint ennek a korszaknak a történelmi eseményei egy ciklikus, állandóan visszatérő váz szerint történnek. Ez az úgynevezett „bíróséma”, mely szerint Izráel népe, amíg jólétben és biztonságban volt, elfeledkezett az Úrról, más, idegen istenekhez pártolt. Isten haragja ekkor fellángolt ellenük, és Izráel egy idegen nép kezébe került. Ekkor az Úrhoz kiáltottak segítségért, aki meghallgatta kérésüket: szabadítót küldött megmentésükre, aki a szabadítás után is egyengette Izráel népét a nekik szánt kijelölt úton. Ám a szabadító halála után ismét eltértek Isten útjáról és lényegében a folyamat kezdődött elölről (2,11–19).20

A bevezető rész után következnek az egyes bírák elbeszélései (3,7–16,31). A bírák között szerepelnek karizmatikus szabadítók, akik megmentik népüket a rájuk támadó idegenektől, őket nevezzük „nagybírák”-nak. Egy másik csoportról is beszélhetünk a bírákkal kapcsolatban, ők a „kisbírák”. Nem katonai vezetők, a nép belső életét irányították.21

A könyv végén, a 17–21. fejezetekben egyfajta függelék található. Ezen a történeten keresztül képet kapunk a királyság előtti kor vallási és erkölcsi visszásságairól, és ez a rész így tartalmilag Sámuel első könyvéhez köti a Bírák könyvét. Dán törzsének kényszerű áttelepüléséről, valamint, hogy egy bálványszobrot és egy lévitát elrabolva miként alapítottak kultuszhelyet új hazájukban szól a 17–18. részek. A könyv utolsó három fejezete pedig arról szól, hogy Gibea férfiainak bűne miatt hogyan irtották ki megtorlásul majdnem egész Benjámint, majd kegyelmeztek meg nekik.22

A bírák

A könyv fő vonala a bírákról szóló elbeszélések. Ahogy olvassuk a történeteket, láthatjuk, hogy a „bíra” elnevezés eltérő szerepkört is jelentett. Mindent összevetve kétféle bíra típust jelölhetünk meg:23

A „nagybírák”

A bírák egyik típusa nemzeti hősök, szabadítók voltak. JHWH kiválasztotta őket, a nép élére állította, és megbízta őket azzal, hogy mentsék meg a népet az éppen aktuális ellenség legyőzésére. Harc idején összefogták a törzseket, egyesítették erőiket. Szerepük nagy valószínűséggel korlátozott és helyi jellegű volt. Személyiségük, törzsi és családi hovatartozásuk, tevékenységük körülményei változóak voltak.24 Otniélt Isten azért küldte népe szabadítására, mert azok kiáltottak Istenhez nyomorúságukban. Otniél Káléb öccsének, Kenaznak volt a fia, aki hadba vonult az ellenség ellen és győzött (Bír 3,9–10). A benjámini Éhúdról tudjuk, igencsak éles eszű volt. Mivel ennek köszönhető győzelme, azt is megtudjuk, hogy balkezes volt (Bír 3,15). Debóra egy pálma alatt tartózkodott Bétel és Ráma között, oda jártak hozzá az emberek (Bír 4,5). Gedeon lerombolta a Baal oltárát, utána sereget gyűjtött, hogy a midjánitákat legyőzzék (Bír 6,25–7,25). Jefte, egy parázna nő fia erős vitéz volt, akit a testvérei elűztek otthonról és egy portyázó csapat vezére lett (Bír 11,1–3).

Ezeket a bírákat nevezzük „nagybírák”-nak: Éhúd (Ehud), Debóra (Debora), Gedeon (Gedeon), Jefte (Jiftach), Otniél (Otniel).

A „kisbírák”

A másik típus szerepe nem külső ellenséghez kötődik, hanem bíráskodtak, tehát oltalmaztak, igazságot szolgáltattak, Izrael békéjét szolgálták. Ez a típus a bíró.

Tehát ők szó szerint véve bírák. Szerepük már nem olyan, mint a szabadítóké, ők már nem az Úr harcait vezették. Tevékenységüket, békésen gyakorolták, hatalmuk helyi jellegű volt, a nép belső életét irányították.25 Ők voltak: Samgar (Samgar), Tólá (Tola), Jáír (Jair), Ibcán (Ibszán), Élón (Elon), Abdón (Abdon).

Sámson története

Sámson történetei önálló hagyományt alkotnak. Eredetileg Sámson egyik bíra kategóriába sem tartozott. Dán törzséből származó magányos hős, aki egész életében a filiszteusok ellen harcolt. Csak később, a redakció során került a bírák közé.26 Valószínű, hogy Sámson a tizenkettes szám kiegészítése miatt került bele, így a 12 törzsnek, 12 bírája volt.

Sámson történeteiben a vallásos motívum háttérbe szorul, és majd csak az utolsó két elbeszélésben bukkan fel ismét Sámson názír voltának említésével.27

A könyv mondanivalója

A Bírák könyvében, ugyanúgy, mint ahogy Józsué könyvében lehet látni, a szerző gondolkodásmódja, gondolatvilága jelenik meg, aki átdolgozta a régi hagyományokat.28

A történetíró a bírák korát teológiai szemszögből nézi. Vagyis, az határozza meg az események alakulását, hogy Izráel népe milyen kapcsolatban van Istennel: engedelmes, vagy engedetlen; bízik benne, vagy elfordul tőle.29

Ebben a korban – a könyv ábrázolása szerint – Izráel bűneit következetesen Isten büntetése követte. Az átkok, amiket Mózes a Deuteronomium szerint helyezett kilátásba a honfoglalás előtt, bekövetkeztek. Ahhoz, hogy a nép szabad legyen, a feltétel az volt, hogy betartsák Isten parancsolatait. A zsidó nép hite azonban újra és újra meggyöngül, nem tudott mélyre hatolni Isten szeretete a nemzedékváltással sem. Izráel elhagyja Istenét, ezért a kánaániták kezébe kerülnek.

A Bibliában talán itt találhatjuk legmegkapóbban leírva az ember bűnös hajlamának leírását. A könyv szerint Izráel nem tud ellenállni annak a csábításnak, amit az őslakosság életmódja és vallási szokásaik jelentettek. Isten ezt látva határozza el magát, hogy mégsem engedi őket teljesen elpusztítani, így az országban ottmaradva a feladatuk az lesz, hogy Isten eszközeként a hűtlenség útját reprezentálják és újra és újra döntés elé állítsák Izráel népét. Láthatjuk tehát Izráel népének történetéből, hogy kísértés forrásának felszámolása jóformán lehetetlen feladat. A hívő embernek ehelyett meg kell tanulnia együtt élnie a kísértésekkel és Istenben bízva kell tudnia megfelelő döntéseket hoznia.

A könyv viszont nemcsak Izráel népének hűtlenségéről szól, hanem Isten kegyelméről is.30 Ez a deuteronomista történetírás legfőbb jellemvonása. Izráel történetében az ember bűnét és az Isten bűnbocsátó kegyelmét jellegzetes összefüggésben és egységben szemléli.31

Isten újra és újra megbocsátja a nép bűneit. A bírák idejében még a legkilátástalanabb helyzetben is, minden nemzedék számíthatott Isten bűnbocsánatára és valamilyen formában a szabadítására is. Istennek nem az a célja, hogy büntetésében a népet megsemmisítse, hanem, hogy megfegyelmezze őket, és ez által az áldás és üdv útjára terelhesse őket.32

Isten bűnös embereket választ bíráknak, nem ígéretes embereket: Jáélt (megszegi a vendégszeretet szent törvényét), Ehudot az orgyilkost és Sámsont, a szerelem bűnös gyönyöreit hajszolót. A könyv nem próbálja „tisztára mosni” ezeket az embereket, mert Isten csak a hitük miatt választotta ki ezeket az embereket.

Források

  • Kocsis E.: Bírák könyve in: Bartha T. (szerk.): A Szentírás magyarázata (Jubileumi kommentár) I. kötet –Általános tájékoztató a Szentírásról Az Ószövetség könyveinek magyarázata Genezis – Jób könyve, Kálvin János Kiadó, Budapest, 1998, 293 – 313.
  • Kustár Z.: A Bírák könyve in: Pecsuk, O.(szerk.): Bibliaismereti kézikönyv, Kálvin János Kiadó, Budapest, 2004, 106 – 112.
  • Nagy, A. M.: Izráel története, Sárospataki Református Teológiai Akadémia, Sárospatak, 2007.
  • Rózsa, H.: Az Ószövetség keletkezése, I. kötet, Szent István Társulat, Budapest, 2002.
  • Soggin, A. J.: Bevezetés az Ószövetségbe – A kezdetektől az alexandriai kánon lezárásáig (Eredeti cím:Introduzione all’Antio Testamento. Dalle orgini alla chiusura del Canone alessandrino.) Kálvin János Kiadó, Budapest, 1999.
  • Wilcock, M.: Bírák könyve (Eredeti címe: The Message of Judges), Harmat Kiadó, Budapest, 2002.

Külső hivatkozások

Jegyzetek

  1. Kustár: A Bírák könyve, (2004), 108.
  2. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése I. kötet (2002), 323.
  3. Kustár: A Bírák könyve, (2004), 108.
  4. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése, I. kötet, (1996), 318.
  5. Kustár: A Bírák könyve, (2004), 109.
  6. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése, I. kötet, (1996), 318.
  7. Kustár: A Bírák könyve, (2004), 110.
  8. Kustár: A Bírák könyve, (2004), 110 – 111.
  9. i.m., 110 – 111.
  10. i.m., 110 – 111.
  11. Wilcock: Bírák könyve, (2002), 11.
  12. Wilcock: Bírák könyve, (2002), 11.
  13. Nagy: Izráel története, (2007), 105.
  14. Nagy: Izráel története, (2007), 105-106.
  15. Kustár: A Bírák könyve (2004), 106.
  16. i.m., 107.
  17. i.m., 107.
  18. i.m., 107.
  19. i.m., 107.
  20. Kustár: A Bírák könyve, (2004), 107.
  21. i.m., 108. „Nagybírák”: Éhúd (Ehud), Debóra (Debora), Gedeon (Gedeon), Jefte (Jiftach), Otniél (Otniel). „Kisbírák”: Samgar (Samgar), Tólá (Tola), Jáír (Jair), Ibcán (Ibszán), Élón (Elon), Abdón (Abdon).
  22. i.m., 108.
  23. Rózsa: Az Ószövetség keletkezése, I.(2002), 323.
  24. i.m., 323.
  25. i.m., 324.
  26. i.m., 325.
  27. i.m., 325.
  28. Soggin: Bevezetés az Ószövetségbe, (1999), 197.
  29. Nagy: Izráel története, (2007),106.
  30. Kustár: A Bírák könyve, (2004), 111–112.
  31. Kocsis: Bírák könyve magyarázata, (1998), 292.
  32. Kustár: A Bírák könyve, (2004) 112.
Jogi megjegyzés: Jelen cikk a Creative Commons Nevezd meg! — Így add tovább! licenc alapján használható fel. A cikk a Wikipedián történő publikálásra készült a “Bibliatudomány és világháló” projekt keretében.