Tudományt művelni nem egyszerű dolog. Kívülről szemlélve nem tűnik olyan nagy dolognak beülni egy padba és hallgatni, hogy a tanár éppen miről beszél, azonban teljesen más a helyzet, ha létre kell hoznunk valami újat. Előttünk hever a képernyőn egy üres dokumentum és meg kellene tölteni tartalommal, hogy összeálljon belőle egy szemináriumi dolgozat, egy tanítási terv vagy éppen egy Új Közlöny cikk.

Létrehozni valamit, valami olyat, ami jó és közös gondolkodásra sarkall másokat, úgy hogy mindeközben élvezetes is igen kemény dió, amelyért meg kell küzdeni.

Meg kell vívni a csatát önmagunkkal, hogy időt fektessünk bele és úgy pötyögjük a képernyőre a gondolatokat, ahogyan senki más. Minden egyes írásunk egy darab önmagunkból, egy olyan üzenet, amely tudatja másokkal, hogy hogyan is látjuk a világunkat. Lehetünk lendületesek, akiknek csak úgy repülnek ki az új gondolatok a fejéből, vagy éppen megfontoltak, akik békésen hátulról közelítik meg a témát, ezáltal olyan színezetet adva a szavaknak, hogy a már elcsépelt témák egyszerűen csak érdekesek lesznek.

Természetesen megvannak a tudománynak és az írásnak a kritériumai, de hogy azon belül mit hozol létre csak rajtad múlik. Nincsenek jobban és ügyesebben írók, csak olyanok, akik mernek a papíron önmaguk lenni és olyanok, akik csak sémákat követnek. Miért ne lehetnél az írásaidban is önmagad, miért ne mutatnád meg magadat, hogy ki is vagy? Isten mindenkit egyenlően értékesnek teremtett, ne hagyd, hogy másokat szemlélve gyengének érezd magad!

Lehet bizonytalan vagy még magadban, vagy nem tudod, hogy milyen módszerrel fejezd ki a személyiségedet, akkor sincs semmi veszve, mert a gyakorlás mindig meghozza a gyümölcsét. Az elektronikus Új Közlöny egy olyan felület, ahová várjuk a te írásodat is, megeshet hogy még kicsit csiszolni kell a benned rejlő gyémántot, de hidd el az egyetem az a hely, ahol ebben sokan a segítségedre vannak. Légy önmagad és írj a diáktársaidnak valami feledhetetlent!

Várjuk a műveidet a drheujkozlony@gmail.com címre.

Új Közlöny – “Hass, alkoss, gyarapíts…”