Kötelező olvasmányok? Pál utcai fiúk? Miért jó?

Manapság a kötelező olvasmányok kérdése nagyon vitatott. Sokan úgy gondolják, hogy az általános műveltséghez tartozik, hogy ismerjük ezeket a könyveket. Ezzel szemben, mások azt állítják, hogy a nehéz szövegezése és a nem mai élethelyzetek elveszik a gyerekek olvasási kedvét.

Az egyik ilyen alsós, kötelező olvasmány „A Pál utcai fiúk” című regény, amely több mint 100 éve íródott, de még mindig aktuális és közkedvelt mű.

Miért is fontos, hogy a gyerekek ismerjék ezt a művet?

Molnár Ferenc méltán híres és népszerű ifjúsági regénye, 1960-ban készült el, mégis örök érvényű jelenségeket, viselkedéseket, jellemeket és karaktervonásokat vonultat fel. A szereplők jellemével olvasóként és nézőként is könnyű azonosulni.

Az alaptörténet lényeges helyszíne: a grund, ahol a történetben szereplő gyerekek a szabadidejüket töltik. A regény középpontjában két iskolás fiúkból álló tábor közti ellentét áll. Az alapszituáció is már nagyon hamar közel hozza az olvasót a műhöz, mivel mindenki életében, de főleg a gyerekek életében vannak ellentétek. Gyakran előfordul, hogy az osztályokban kialakul két ellenséges csapat, vagy éppen két osztály között dúl feszültség.

A fordulat akkor következik be, amikor Geréb Dezső elárulja a Pál utcai fiúkat, mivel azok nem őt választották meg vezetőjüknek, így átáll az ellenséges csapathoz, a vörösingesekhez és árulóvá válik.  A karakterek jellemvonásai ezen a ponton kezdenek el jobban kibontakozni. Az áruló megjelenése egyfajta katalizátorként hat a többi szereplő jellemvonásaira. A csalódás, amit Geréb Dezső okoz a többiekben, összekovácsolja a csapatot, egy jól együttműködő társaság kezd kialakulni. Boka János, akit korábban vezetőnek választottak, igazán felnő a szerephez, az elején félénk Nemecsek Ernő pedig bátor hős lesz. A többi csapattag pedig igyekszik bátran kiállni egy nemesebb ügyért.

Az olvasók és a nézők is egyaránt átélhetik, hogy milyen, amikor egy csapatként, egy közös cél érdekében, tűzön-vízen át kitartunk. A főszereplő jellemén keresztül megismerjük a kitartást és a tiszteletet is.

Fontos megemlíteni a budapesti Vígszínház előadását, ahol a darabban a zene jelentős szereppel bír. A dalok mély tartalommal rendelkeznek mind szöveg, mind pedig zene tekintetében.

Végezetül szeretnék visszatérni a kötelező olvasmányok kérdésére. Valahol a kötelező olvasmányok mellett és a kötelező olvasmányok ellen szólók táborának is igaza van. Fontos, hogy a gyerekek ismerjék ezeket a könyveket. Ellenben a „kötelező” szót bátran kicserélhetnénk az „ajánlott” kifejezésre, hiszen a tanárok és tanítók feladata az, hogy felkeltség az érdeklődést, a tanulóké pedig, hogy ha érdekesnek találják az adott könyvet, akkor maguk is leemeljék a polcról a könyvtárban, bármiféle kötelezettség érzet nélkül. Elsősorban az olvasás megszerettetését kell előtérbe helyezni, ehhez pedig olyan eszköz kell, melyek a diákokhoz vannak szabva.

Vincze Éva Fruzsina

Pál utcai fiúk!