„Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr, remélj, és bízz Benne, jó az Úr.” – hangzott újra és újra énekszóban, mintegy véget nem érő körforgásként bele a világba. Először unszolásra, csendesen mormogtuk, nehogy szembesüljünk egymás hangjával, majd egyre önállóbban harsogtuk Istennek, magunknak, az embernek ezt a csodás üzenetet.
Egy ének, egy sor, mégis ajándék és üzenet maradt minden csillagpontozó számára idén nyáron, Tatán.
Hol kezdjem a beszámolót? Már megtettem: az első mondatban. Talán ez a leglényegesebb üzenet, amit az a közel 2500 résztvevő megragadott július 21-25 között. Ám voltunk sokan, akik 19-én érkeztünk, önkéntesekként előkészültünk az előttünk álló feladatokra. Mondhatnám úgy is: nekünk lehetőségünk nyílt hamarabb megtapasztalni az izzasztó meleget, és hogy a sátor falai nem téglából készültek. Láttuk, ahogy szerveződik minden, míg végül a nyitóáhitattal elindul a Csillagpont.
És elkezdődött. 99 kiscsoport, rengeteg program, előadások, koncertek, kisszínpad, nagyszínpad, játékok, limonádé, kávé, öko szörp, klíma (de csak mértékkel), és sok más emlékezetes dolog.
Bizalom. A téma. Három nap, három előadás. Sóskúti Zoltán lelkipásztor előadásai által három szegletét jártuk be a bizalom témakörének, mélységektől a magasságig, kérdőjeltől a felkiáltójelig. Saját életéből hozott példái még inkább személyessé tették gondolatait, vagy épp mosolyogtatóvá. Azután csoportbeszélgetéseken mélyíthettük tovább gondolatainkat.
A bizalom viszont nem ért véget délelőttönként. Minden egyes programban kacsintott ránk valamilyen formában. Pál Feritől a randi kurzusig, a lehetőségek piacától a Cafe El Mondo-ig, a virrasztástól a Keresztkérdésig, a sátraktól a nagyszínpadig, és még sorolhatnánk mettől meddig. Ott volt, amikor ismeretlen ismerősökként együtt hallgattunk, és figyeltünk, amikor megosztottuk egymással rég takargatott sebeinket, amikor hűsöltünk limonádét szürcsölve, vagy amikor viseltük a hőség ijesztő erejét.
Magam mögé nézve, a képeket és felvételeket bámulva csak azon gondolkodom: milyen jó, hogy Isten kacsintott ránk egy nagyot, bizalmat szavazott! Ránk bízta a teremtett világot, az embert, és azt a másik embert is, akit nem ismerek, nem szeretek, akinek több van, vagy akinek kevesebb jutott. Ránk bízta! Mi pedig bízzunk abban a tökéletes Istenben, akinek mi, defektes és esendő emberek nagyon drágák vagyunk! Kacsintás.
(a kép forrása: http://csillagpont.reformatus.hu)
Horbász Veronika
