A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Diáksága
Az Andaházy Kollégium 306-os szobájában, két összetolt asztalnál, kedves barátommal, szobatársammal, Hájas Istvánnal beszélgetek. A szoba hozzátartozó felét precizitás és rend, másfelől pedig otthonosság jellemzi, amit talán édesapja festményeinek nyomtatott képei hangsúlyoznak még inkább. Negyedéves, teológus, kollégiumi szenior. Mindemellett –
Manapság egyre nehezebb minőségi barátra szert tenni. Barát alatt nem azt értem, hogy olyan ember, aki elmegy veled szerdánként a Hallba, vagy lóg veled az órákról. Aki azért van veled, mert nincs más neki, aki nem téged, hanem a hétköznapi
Van olyan, hogy rosszkedv? Ezek a hétköznapok… Mindegyik olyan egyforma. Egy rutin, körforgás az egész. Megszólal az ébresztő, kinyomom kb. négyszer, nagy nehezen eljutok a fürdőig (ha nincs sor a koliba, az már kis örömöt okoz) Varázsolok magamnak emberi, vállalható
Gigaflashmob Debrecen főterén a hallássérültek világnapján közel 800 fő részvételével. Az eseményre az Új Közlöny is kilátogatott hallgatótársainkkal együtt és a résztvevőket kérdeztük, hogy mi a véleményük erről a kezdeményezésről. Köszönet a szervezésért a Debreceni Szociális Szolgáltató Központnak és a
Őszi félévünket Évkezdő Csendes napokkal kezdtük az egyetemen Formálódj aztán Formálj címmel. Gál Álmos, keramikus bizonyságtétele ihlette az alábbi gondolatokat: Ének a Fazekasról tömbből farag korong forog be az agyag ki a homok be az agyag ki a homok
Kedves Naplóm! 🙂 Ne haragudj, hogy hanyagoltalak az elmúlt 3 napban. Képzeld! Sátoraljaújhelyen voltam többedmagammal egy Bagolytáborban, ahol én is szervezőként vehettem részt. Nos, kérded milyen volt? Mi történt ott velünk, hogy így elhanyagoltalak… Hát most megválaszolom neked ezeket a
