Szenvedés. Nehézség. Elmúlás. Változás.
Miért?
Engedi.
Meghív.
Mire?
Egy magasabb szintre.
„Fejlődj!
Újjászüllek.”
Ülünk a csónakunkban. Végezzük mindennapos dolgaink. A csónakot már jól ismerjük. Mindennek meg van a helye, élvezzük a napsütést, várjuk a halakat. Hiába ingatag alattunk a víz, sötét és mély, mivel már évek óta minden nap itt ülünk a csónakunkban, biztonságban érezzük magunkat. Semmi pénzért nem szállnánk ki belőle, hogy mondjuk a szél-lopta szalmakalapunkért ússzunk.
Egyszer csak, minden előzmény nélkül megjelenik egy alak a láthatáron. Mégis mi akar ez lenni? És miért zavarja meg megszokott kis csöndes napjaink békés egymásutánját? Miért kell megrettentenie, és megzavarnia ennek a kísérteties jelenésnek?
Mikor közelebb ér, látom: az Úr az. Még mindig nem értem, mit keres itt. Hisz nem itt szoktunk találkozni! Nem ehhez vagyok szokva.
„Jöjj!” – nyújtja felém kezét. – Én? Oda ki? A vízre? Még mit nem! Hogy elhagyjam a biztonságos, kényelmes és jól megszokott csónakom? És ráálljak valamire, amiről egész eddigi életemben azt hittem képtelen megtartani? Csak azért, mert Ő a kezét nyújtja? Mi a garancia rá, hogy majd Ő megtart?
„Higgy!” – Miben? Mégis miben nem hittem eddig? Ki akarsz hívni a megszokott, biztonságos kis csónakomból. Az életemből. Abból az életből, amit erőfeszítések árán, szorgalmasan alakítottam ki magamnak. Te pedig azt kéred, hagyjam el, amiért megdolgoztam, ami boldoggá tesz. Miért?
„Mert én itt vagyok.”
Minden változás, fájdalom, szenvedés, nehézség egyben egy meghívás is. Kihívás. Mindkét értelemben. Amikor Isten ilyen nehézségekbe enged, akkor hív ki a csónakodból, a komfortzónádból. Innen kilépni a hívó szóra kihívás. Erő, bátorság és sok bizalom szükséges hozzá. Az embernek roppant nehéz lemondani az ismert, megszokott és biztonságot jelentő környezetről, életvitelről. Minden változás krízis. Az ember fél az ismeretlentől, legyen az akár pozitív változás része. Ha negatív esemény tör be életünkbe, még mélyebbre kerülünk, szenvedünk. Ezt nem akarjuk. Elkerülnénk. De nem lehet. Ebben az életben nem igen.
De: minden élettörés egy kihívás, s a hívó szó Jézus szájából hangzik. Akkor is, amikor szenvedünk. Mert minden, ami van, az ő engedélyével és felügyeletével van. Semmi nem történik tudta nélkül a háta mögött. Ami van, annak szabad lennie.1 Mert Ő megengedte.
A szenvedést is.
Valami fáj? Valami nehéz? Valami megszenvedtet? Ő hív.
Minden kihívás egy Jézussal való találkozássá lehet.
A Vele való találkozás pedig magában hordozza az újjászületés ígéretét.
Prém Alexandra
1 Mustó Péter: Megszereted, ami a tiéd
