Isten megteremtette az embert. Szeretetből szeretetre. Tehát szabadnak. A szabadság nagy kísértés… Meg is kísértetett. Az ember elbukott. Elbukik azóta is. De egyvalaki nem! Pedig Ő is megkísértetett, de Ő győzött. Nemcsak a kísértés, hanem a kísértő felett is. Ebben más.
Ő az, akiről szól az ősevangélium, és akiről szólt Ábrahámnak az ígéret, hogy majd az ő utódjában áldatnak meg a föld minden nemzetségei. „Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.” Mert az lesz igaz, aki Benne hisz.
Az ilyen ember megtermi azokat az édes gyümölcsöket, amely által létezik az igazi Dolce Vita. De mit tesz az élet Ura, ha mégsem? Mindent elkövet, áldást és időt ad, kairost teremt, csak teremjen. „Hátha terem!” Vár az Isten. Mert szeret az Isten.
Vár az Isten, hogy az, aki kegyelemből mégis életben maradt, száradt élete kizöldellt, kezdjen el Krisztusért járva követségben sokat adni, és csak annyit kérni: „béküljetek meg az Istennel!” Végezze a békéltetés szolgálatát. Mert ezt teszi Krisztus is.
Ezért született meg, ezért engedte, hogy meggyalázzák, megkorbácsolják, keresztre feszítsék, megöljék, hogy a békéltetés nagy szolgálatát elvégezze. Elvégeztetett! Feltámadt! Győzött! Ki érti ezt? Nem egészen értjük, hiszen ez az isteni szeretetből fakad, de Krisztusért mégis kérhetjük: „Békülj ki Úristen!”
Láss csodát: a bűnös halandóval megbékél a szent Örökkévaló. Úgy, hogy Ő szenved, Ő hordozza el, Ő hoz új életet. Nekünk. Mit mondhatunk? “Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” Pont!
Igen, szemünk új csodát kezd látni. Kettéválik egy tenger? Nagyobbat! Embert. De: legyőzendő helyett meggyőzendőt. Istenkáromló helyett Isten-keresőt. Öldökléstől lihegő okos-kegyesből így leszek szeretethimnuszt író, élni akaró. Mert nem tudok Őellene rugódozni. Már nem is akarok. Ez az utam. A damaszkuszi. Megvakultak hiú szemeim. Mindenki Saulus volt egyszer…
Látok. Élek! Pedig eddig is éltem, a templom is nagyon fontos volt nekem. De amikor megjelent ott a Pásztor, megszólalt, kiderült, hogy miért jött, és mit akar. Nem virágvasárnapi királyságot, nem rómaiakat verő zélótaságot, nem percemberkék dáridózó átmeneti hatalmát, hanem örök életet, amit csak Ő adhat. Csak Ő!
Mert legyőzte a halált, felment a mennybe, és ott érettünk esedezik úgy, hogy ki sem mondhatom. De visszajön majd ítélni élőket, holtakat. Bosszú? Pusztulás? Fogcsikorgatás? Inkább üdvösség. Új ég és új föld! Meg az Isten sátora! Alfa és Omega. Minden mindenekben.
Hát tarts ki! Mert ez az örök-séged. Gyenge lennél? Nem kérdés. Az vagy. Ne ezen csodálkozz, hanem azon, hogy Ő erre is gondolt, és Szentlelke által itt van, hogy segítsen. Az ítélkezés lelke helyett, mint Pártfogó. A Lélek! Ennek pecsétje a Békesség. Befelé, kifelé, felfelé. Áldás. Békesség.
Rájövök: fantasztikus dolgok adatnak meg az életben, de a legfontosabb ez a békesség Vele, a Lélek békessége. Nélkülük mit ér a királyság? Zengő érc. Rozsda. Moly étek. Könyörgöm: csak ezt a Lelket el ne vedd tőlem! Bármit is tettem, akkor sem. Kérlek, az erős lelket pedig újítsd meg bennem! Ha megújítod, tudom: semmi vagyok! De a Tied vagyok! Ez Minden!
