Adventi gondolatok #2

„Álljunk meg egy Adventre!”Advent? Mi is az? …. Á, azt hiszem valami halványan rémlik. Ez lehet az az időszak, amikor oly lelkesen vártam a karácsonyt, amikor már novemberben éreztem a fenyő mindent átható illatát, amikor vártam, hogy a karácsony szelleme mindent átjárjon, s vártam az ünneplést, amikor még volt a karácsonynak hangulata. De sajnos a varázs eltűnt! Hogy hová lett, én magam sem tudom. Eltűnt volna a gyerekkorral? Butaság! Eltűnt azzal, hogy tudom, ez épp csak megszakítja a vizsgaidőszakot egy pillanatra? Foghatom erre is, attól még nem igaz. A varázslat belőlem tűnt el, én magam kapcsoltam le a színesen világító adventi fényeket. Én vagyok az, akinek az ünnep feladatokkal van tele. Én magam vagyok az, aki teendőkkel aggatja tele a fát. Én vagyok az, aki elűzte a karácsony érzését. S vagyunk ezzel így sokan! Ugyan hová tettük a lényeget, miért nem tudunk megállni, miért hagyjuk, hogy elvesszen belőlünk a gyermeteg vágy a karácsony után? Szükségünk van Rád várakozás, szükségünk van Rád karácsony, szükségünk van Rád, JÉZUS!

Álljunk meg Adventre!

Kiss Eszter