A szörnyű igazság

„Nincs mindig jó. A mesék hősei nem mindig egyértelműen jók vagy rosszak. Ahogy az emberek többsége sem az.” (Patrick Ness – SiobhanDowd: Szólít a szörny) Mindenkinek vannak eltitkolt történetei. Oka van annak, hogy az emberek elhallgatnak bizonyos dolgokat. A legbelül lévő, elnyomott és hatalmas fájdalom, ami miatt titkolóznak. A „Szólít a szörny” hősének, az ifjú Conornak is van egy titka, amelyet nem akar elmesélni senkinek, főleg a végkimenetele miatt. Habár ez a könyv terjedelmét tekintve rövid, mégis Conor fájdalma oldalról-oldalra a mi fájdalmunkká is válik. A történet alatt rájövünk, hogy a mesékből ismert boldog befejezés a való életből gyakran kimarad.

Patrick Ness amerikai származású író fejezte be Siobhan Dowd írónő történetét, aki a korai halála miatt nem tudta könyvformába önteni az ötletét. A halállal való küzdelem és az elmúlás gondolata alkotta meg ezt a történetet.

Az író olyan gyötrelmes dolgokat feszeget a könyvben, amiről a felnőtt emberek is nehezen beszélnek. Ezek a történések gyakran okoznak lelki problémákat vagy akár végzetes tragédiához is vezethetnek. Nem beszélve a gyerekekről! Mondhatjuk, hogy ez a történet tündérmese, de gyerekeknek mégsem ajánlatos olvasni, ugyanis minél később szembesül a fiatal korosztály ezekkel a dolgokkal, annál felhőtlenebb lesz a gyerekkoruk.

„- Hogyan kezdődik a történet? – kérdezte Conor.

– Úgy, ahogy megannyi más történet. – válaszolta a szörny. – Van egy fiú. Gyereknek már túl idős, de felnőttnek még túl fiatal… és van egy rémálom.” (Szólít a szörny/ Váratlan jóbarát című film)

Történetünk főszereplője egy 13 éves kisfiú, Conor O’Malley, aki az édesanyjával él. Soha senki nem tudja, mi történik esténként Conorral. Senkinek nem árulja el, hogy szörnyű rémálom gyötri minden éjjel… mindig ugyanaz az álom. Az egyik este mégis más. Megjelenik nála egy szörny. A házuk kertjébe réges-régen egy tiszafát ültettek. Aznap este a kisfiú látja a fát életre kelni, és átalakulni egy hatalmas szörnyeteggé. Ez a lény már nagyon öreg és tapasztalt. Vad és veszélyes dolgokat tud, most pedig hosszú utat járt be, hogy beszéljen Conorral, és elmondjon neki három mesét. Mindhárom elbeszélés rendhagyó és különleges, de a negyediket a fiútól várja, amelyben el kell mesélnie a saját történetét. Ki kell mondania az igazságot.

Az IGAZSÁGOT, melyet még önmagának sem mert beismerni soha.

Négy mese. Egy történet egy királynéról, egy mese egy patikaárusról, aki emberek életeit menti meg, egy pedig egy láthatatlan emberről, aki szólított egy szörnyet. Amikor a negyedik mesére kerül a sor, megjelenik az igazi szörny, amely ijesztőbb és vadabb, mint a tiszafa. Egy igazi démon, olyan, amilyen a valódi lidérces, rémálmokban szokott lenni. Hamuból, felhőből és sötét lángból állt, vörös szeme és villogó fogsora volt, ám mégis az ereje volt a legijesztőbb. A szörnyű teremtmény pedig nem másért jött, minthogy felfalja a kisfiú édesanyját. A három mesét egy ismerős rémálom követi, ami gyakran kísérti a kisfiút éjjelente, ám a befejezés nem érkezik meg. Conor képtelen kimondani a negyedik mese befejezését. A véget, amit nem lehet visszafordítani, és meg nem történté tenni. A befejezést, ami felteszi a pontot az i-re. Az igazságot, amelyet Conor már nagyon régóta titkol. Kénytelen elengedni az édesanyját és elfogadni a szörnyű betegségét.

2016-ban Juan Antonio Bayona vitte a történetet filmvászonra. Az adaptáció rendkívül jól sikerült, de ebben szerepet játszott az is, hogy a forgatókönyvet is a könyv szerzője írta. A történet nagyon szépen építkezik a filmben is, végig érezhető, hogy a szörny egyre inkább közelebb kerül Conorhoz és fordítva. A főszereplő kisfiút játszó színésznek, Lewis MacDougall játékának köszönhetően a néző teljesen úgy érzi, hogy ő is a filmben van. A színész teljesen manipulálja a nézőket; az összes érzelmet átéljük, amit a kisfiú, valamint egyszerre szakad meg a szívünk és könnyebbül meg Conorral a történet végkifejletekor.

Egyszer mindannyiunkat megkeres a történetben lévő szörny, de ami a legfontosabb, hogy segítsük a másikat a nehéz időkben. Talán, ha a történetben Conor kap segítséget a feldolgozáshoz és az elfogadáshoz, akkor nem élné meg ennyire nehezen az édesanyja elvesztését.

Összességében egy olyan könyvről, illetve filmről van szó, amely nem az örök érvényű közhelyeket vonultatja fel, hanem igényesen ábrázolja az emberekben, illetve a gyerekekben lezajló lelki folyamatokat. Mindezek mellé pedig gyönyörű grafika is társul.

Ez a könyv arra figyelmezteti a felnőtteket, hogy kicsit figyeljenek oda jobban a gyerekekre és segítsenek nekik a halál, gyász és a veszteségek feldolgozásában.

Végezetül pedig egy könyvbéli idézettel szeretnék búcsúzni, amelyet nem árt mindannyiunknak megfogadni:

„Nem szavakkal írod az életedet. Tettekkel írod. Nem az a lényeg, hogy mit gondolsz. A lényeg az, hogy mit cselekszel.”(Patrick Ness – SiobhanDowd: Szólít a szörny)