Kedves Naplóm! 🙂
Ne haragudj, hogy hanyagoltalak az elmúlt 3 napban. Képzeld! Sátoraljaújhelyen voltam többedmagammal egy Bagolytáborban, ahol én is szervezőként vehettem részt.
Nos, kérded milyen volt? Mi történt ott velünk, hogy így elhanyagoltalak…
Hát most megválaszolom neked ezeket a kérdéseket!
Az első napon szervezőként egy hatalmas pakolás és rohanás volt…. A bevásárlás izgalma, ahogy hosszú listákkal a kezünkben keringtünk… Aztán az utazás varázsa, a megérkezés és a díszítés feszített tempója… A szervezők ismerkedése… De mindez megérte!
Másnap mikor a kis baglyok megérkeztek a mi arcunkon a pici fáradtság mellett ugyanazt az izgalmat véltem felfedezni, mint ami a baglyokén volt: Vajon mi fog történni? Hogy fog nekik tetszeni a tábor? Sikerül új embereket megismerni? Jókat nevetni, beszélgetni?
És mit ne mondjak, SIKERÜLT!
Csapatvezetőként még nagyobb kíváncsisággal pillantottam körbe a baglyokon, hogy vajon ki lesz az én csapatomban?
A jó hangulatú ismerkedős játékok, és a bagolytánc megtanulása sokat segített az ismeretlentől való félelem legyőzésében. A medence partján ülve még gondolkodhattam azon, hogyan fogom a kis csapatomat összeismertetni.
Miután megkaptam az enyéimet és megismerkedtünk egymással, elkezdtünk gondolkodni a csapat néven, indulón, csapatzászlón. Nem is kell mondani, csak úgy kattogtak a fejükben lévő fogaskerekek, hogy minél kreatívabbak legyünk. Szerintem ezt a feladatot mind a hat csapat kifogástalanul teljesítette. A csapatok bemutatkozása szuperül sikerült, humorosabbnál humorosabb nevek, indulók és zászlók születtek.
A bemutatkozás után kezdődött az est legnagyobb attrakciója: a krimi. Fantasztikus, élethű alakításokat láthattunk, miközben rohantunk egyik állomásról a másikra, hogy megfejtsük: Ki lehet a gyilkos? Az is kiderült, de közben annyit nevettünk és szórakoztunk, hogy szerintem az mindennél fontosabb volt. S mivel is zárhatnánk le egy ilyen csuda jó estét? Persze! Party! 🙂
A következő nap legfontosabb része a sorverseny és az állomásos verseny volt. Szurkolás, izgulás, harc az idővel, kreativitás, nevetés, ügyesség, összetartás, segítség. Ezen szavak jellemzik szerintem ezt a napot. Ha valahol, hát akkor itt megmutatkozott a csapatok összetartása. Az este méltó zárása volt a Bagolytábornak. Apró vicces játékok, ahol a könnyünk is folyt a nevetéstől. S már úgy ültünk egymás mellett a lelátókon, mintha ezer éve ismernénk egymást. Party ismét, majd alvás.
Új nap, s a megszokott kómás fejek reggel. Gyors összepakolás, indulás bobozni az újhelyi kalandparkba. És egy érzés, hogy vége?! Hiszen most jöttünk! Menjünk vissza!
Kedves Naplóm! Látod? Három olyan nap áll a hátam mögött, amelyre mindig örömmel fogok emlékezni, ha meglátom a mostani elsősöket.
De most már megyek aludni, mert no arra… Arra nem sok időnk volt….
Majoros Rebeka
