Fáj a múlt? Nem volt rózsás gyermekkorod? Vagy éppen jónak mondható gyerekkorral áldott meg az ég, mégis visszhangoznak lelkedben fájó mondatok, melyeket szüleidtől hallottál? Folyton rosszul működő párkapcsolatokba lépsz bele? Nem tudod, hogy neveld jól gyermekedet, okosan szeretve? Látszólag mindened megvan, mégis sajog bent valami a mellkasodba? Van egy könyv, amely kérdéseidben, nehézségeidben utat mutathat. A Duna tévé ismertetőjében hallottam róla, nagy örömömre pedig megtaláltam a Nagykönyvtárban! Az alábbi sorozatban ezt a könyvet mutatom be.
AnselmGrün – Maria-M. Robben: Találd meg a magad útját! Gyermekkorunk sebeinek gyógyítása – spirituális impulzusok, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2013
Készítette: Prém Alexandra
Debrecen, 2017
A könyv megtalálható a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában
Az Új Közlöny és a Nagykönyvtár közös cikke
Egészséges sebek
A szerzőpáros a könyv bevezetésében a szülő-gyermek kapcsolat sajátosságait mutatja be, röviden ír a gyermekkori sérülések felnőtt korban való hatásáról, valamint spirituális impulzosokat ad a témában. Foglalkozik a sebek szerepével, méghozzá nagyon egészséges hozzáállással. Én magam nagyon sokat tanultam Grüntől (akinek több könyvét olvastam) az egészségről és Istenről. Megváltozott az egészségfogalmam, ami alatt már nem egyfajta (testi-lelki) tökéletességet értek, hanem harmóniát. Ebben a harmóniában benne foglaltatik önmagam szeretete, és önmagam hiányosságainak, sebeinek elfogadása, az azokkal való megbékélés. Számomra az egészség már nem csak egy állapot, hanem egy létmód, az élet megélésének egy formája. Ugyan Grün ír arról is, hogy a fizikai egészség lelki feladat is, vagyis a fizikai betegségek gyakran lelki okok tünete (Egészség, mint lelki feladat), mégis éppen a keresztre feszített Jézust szemlélve megérteti, hogy a sebekkel együtt is lehetünk teljesek. Ebből kifolyólag mondhatjuk, hogy sebbekkel és betegségekkel is lehet teljes életet élni. Betegen is lehetünk egészségesek. A lelki sebeket, és azt gondolom, sokszor a testi betegségeket is nem eltűntetni kell, hanem megbékélni velük. Sőt, a lelki sebekről írja Grün, hogy rajtuk „keresztül juthatunk el saját lényegi mivoltunkhoz.” (7.o.) Krisztust szemlélve mondja, hogy ahogy sebeiből élet fakad, úgy fakadhat élet a mi sebeinkből is. Az ő sebeiből az emberek üdvössége fakad, melyet szimbolizálhat az oldalából kifolyó vér és víz. Mindkettő életszimbólum, és mindkettő a Szentléleknek is jelképe. Mert a sebeket gyöngyökké lehet változtatni. A sebeken keresztül juthatunk el lényünk legbelsőbb lényegéhez, mert, ahogy a fizikai seb megnyitja a testet (így juthatnak be a baktériumok), úgy a lelki seb megnyitja a lelket, s ezáltal bejárást kapunk önmagunkhoz. Így azt is mondhatjuk, a sebeknek van áldása. Így Józseffel együtt mondhatjuk. „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…” (1Móz 50,20). Sőt, azt a kérdést is megkockáztathatjuk, hogy vajon sebek nélkül érintkezésbe tudnánk-e lépni igazi önmagunkkal? Ha nem lenne sebünk, mi nyitna meg minket önmagunk és mások számára? „Ez a könyv azzal a céllal íródott, hogy miközben megvizsgáljuk gyermekkorunkban kapott lelki sérüléseinket, felismerjük igazi valónkat, és rátaláljunk a magunk útjára.” (8.o.)
A szülő-gyermek kapcsolat tárgyalásakor is józanság és egészség jellemzi Grünt és szerzőtársát. Céljuk a gyógyítás, a megnyugvás, nem a könnyek, szorongás, fölzaklatás. „Nagyon fontos, hogy nem vádolni akarjuk szüleinket, hanem ki akarunk engesztelődni velük.” (9.o.) Ez azonban egy nagyon nehéz út. Mert könnyebb haragudni, mint fájdalmat érezni. És könnyebb önmagunkat sajnálni, mint meghajolva az élet előtt elfogadni, elengedni, és megbocsátani. Folyt.köv.
Prém Alexandra
