Kedves Március,
Ez már a 25. leveled. Sok idő eltelt már mióta itt vagy és már csak napok vannak hátra. De mi tagadás, az Úristen mégis csodálatosan, nagy gondosan alkotott meg, és formál még ma is téged. Mi tagadás, minden nap meglepsz! Mint ahogyan azt már korábbi leveleidben is szavakba lettek öntve, gyönyörű, ahogyan a természet színesedik, nyiladozik, megtelik élettel, a Nap simogat, a felhő hívogat, a madarak csiripelnek, az emberek mosolyognak… olyan jó mindennek tanúja lenni! De talán én ma mégis azért vagyok különösen hálás, hogy mindezen az apró csodák megtapasztalásában sem vagyunk egyedül, hiszen megáldott az Isten bennünket valakivel (valakikkel), hogy ne kóvályogjunk egyedül ebben a világban. Mert mint ahogy a nagy Mózesnek is a sok alkalmatlansága és panaszkodása ellenére küldött mellé egy Áront az Úristen, aki kiegészíti, aki jó baráttá, társsá, testvérré lett mellette útjuk során, úgy én hiszem, hogy minden hiányosságunk és panaszkodásunk ellenére bennünket is megajándékozott egy nagyszerű Áronnal (Áronokkal)! Vagy ki tudja, talán mi magunk is lehetünk valaki Áronja….. De az biztos: minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére (Károli Péld 17,17), aki kiegészít, segít, átölel, elfogad, és szeret. Ma (is) értük adok hálát, és az Isten éltesse, őrizze és tartsa meg őket még nagyon sokáig mellettünk! (:
Most elköszönök, de ne aggódj! Holnap ismét Írok.
Bisits Dóra
