Kedves Március!
Huszonhárom éve minden esztendőben találkozunk. Egyszer. Vagy harmincegyszer. Nézőpont kérdése.
Jellegzetességed, hogy egyszerre vagy változó, és változatlan. Változó, komplikált, sokszínű egyéniség vagy, új dolgokat hozó. Egyszerre tekintesz előre és mutatod be a tavaszi szépség ránk váró örömeit, s egyszerre flegma, hűvös, rideg módon tekintesz vissza, s koppintod kevésbé tapintatos, csak kis mértékben melegszívű elődöd, Február viselkedését. Tele vagy naprakész meglepetésekkel, újdonságokkal, amelyek a legfőbb ismertetőjegyedeid. S pont ezért vagy változatlan is egyben. És jóllehet, ha az utóbb felsorolt jellemvonásaid tovaszállnak, már csak változó, és nem változatlan lennél. Unalmas, egyhangú, monoton, változatosság nélkülivé válnál. Nem árulnál zsákba macskát, mert hát Sándor, József és Benedek, nem csak meleget hoz a zsákjában, hanem csupa meglepetést is. És tudjuk:” Minden jó adomány, és minden ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá (Jakab 1,17a). S te, kedves Március! Hiszem, hogy azt adod, közvetíted, ami onnan felülről van.
Én pedig téged így, paradox módon változó és változatlan, szeretlek is, meg nem is. De tudod, így van ez…
Bahus Csaba
