2017. március 13.
Kedves Március!
Amikor tegnapelőtt kimentem az udvarra sétálni, nagyon megörültem, hogy végre találkozunk. Az egyre zöldülő kertben úgy éreztem, mintha lebegnék. Körülvettél a friss illatokkal, életteli színekkel, én pedig végtelenül boldog voltam. Éreztelek.
Tegnap megint láttalak, bár lehet, hogy Te észre sem vettél. Én a vonatablakból figyeltelek, és olyan nagyon szomorú voltál, még a könnyeidet is láttam az ablaküvegen. Aztán egyszercsak megengedtél felénk egy bágyadt mosolyt, és az én szívem ismét örült.
Tudom, te is rohansz, én is. Nézd, már 13. napja, hogy itt vagy, és még csak most tudtunk találkozni. Nagyon kérlek, lassíts egy kicsit! Úgy szeretnék egy kis időt eltölteni Veled, mielőtt szeszélyes kedvesed, Április megérkezik. Szeretnék napsugaraidban fürdeni, belélegezni frissítő levegődet, szeretném, ha minden porcikámat átjárnád!
Amikor Veled találkozok, mindig feléled bennem a remény, hogy a Fényt, nem nyelte el a Tél, hanem Veled együtt visszatér közénk. Visszatér az élet, és újra elhiszem, hogy a világunk jobb lehet.
Kérlek, várjuk meg egymást! Találkozzunk megint! Akár ma is összefuthatunk! Hiszen annyira kevés az időnk…
Csipes Réka
