Március!
Olyan vagy te, mint szülők számára az elsőszülött gyermekük. Türelmetlenül, és teljes szívükkel várnak, és készülnek érkezésedre. Valóban így van, egy hosszú, hideg tél után te vagy az, akit a legjobban várunk… És talán pont ezért te vagy az, akire a legnagyobb nyomás hárul. Hisz akit nagyon szeretnek, ahhoz akarva – akaratlanul is sok elvárást is támasztanak. Talán te vagy testvéreid között az, akinek a legtöbb követelménynek kell megfelelnie. Mivel el kell hoznod a megújulást, a várva – várt változást, a jó időt… A fagy által álomba ringatott világba kell újra életet lehelned… Melegségeddel meg kell, hogy szüntesd a hideget, ami már átjárta csontjainkat, vidámságoddal kell beragyognod a tél által itt hagyott szürkeséget.
De mi van, ha nem tudod teljesíteni a neked szegezett váradalmakat? Te leszel majd az, aki csalódást okozol? Aki elbukott?
Nem kell beleroppannod ezekbe a gondolatokba… Kérlek, ne engedd, hogy a megfelelési kényszer elszívja az energiádat, amit annyira szeretünk benned! Ne akarj eleget tenni minden neked szegezett elvárásnak! Ne akarj minden áron tökéletes lenni!
Kedves Március, légy önmagad! Olyan kedves, spontán, és könnyed, amilyen vagy, amilyennek szeretünk! ^_^
Sztárosztenkó Gabriella
