Azt kívánom, bár ne láttalak volna.
Bár örökre vak maradtam volna,
S ne láttam volna meg fényed,
Ne láttam volna meg, hogy szeretlek.

Mert te ezt a fényt meg akarod tartani.
Sugarakat osztogatsz belőle másoknak,
De napkorongod felhők mögé rejted.
Sugarat kaptam már tőled én is.

Egyszer mikor nem figyeltél,
S nem voltál elég óvatos,
Megláttam a felleg mögött Napod.
Sugárral többé nem érem be.

Fényed nem vakított,
Nem is ragyogta be egem,
De az Isten egét szebbé teszi,
S én nem tudok nem gyönyörködni.

Azt kívánom, bár ne láttalak volna.
Mert meg akarod tartani magadnak a Napod.
Elfelejtenélek,
De már mindenütt a te fényedet látom.

Óh, bár jönne orkán,
S szakítaná le az eget!
Jönne perzselő tűz,
S égetné fel az egész Földet!
Jöjjön vissza Krisztus,
S vessen tüzes tóba mindent!
S én legyek felejtés,
Hogy ne kísértsen többé lényed.

Azt kívánom, bár ne láttalak volna.
Ám mégsem tudom teljes szívemből ezt kívánni,
Mert amit láttam az szép!
S mégis, mégis csak beérem sugaraddal.

2015-07-25

Prém Alexandra

Azt kívánom