Mit tanultam Grüntől?

Nem egy könyvét ismertetem, hanem egy könyve alapján azt a lelkiséget, amelyet Anselm Grün, bencés szerzetes, teológiai doktor és elismert lelkigondozó képvisel. Könyve, melyre hivatkozok, s melyből idézni is fogok „A mennyország benned kezdődik” címet viseli.

Grün forrásai a korai szerzetesség spiritualitása, az ún. sivatagi atyák öröksége, mely nekünk reformátusoknak is örökségünk, valamint C. G. Jung analitikus pszichológiája, és az ázsiai meditációs gyakorlat. Mit tanultam tehát Grüntől?

A grüni lelkiség alapja „a mélyből fakadó lelkiség”. Ezzel szembeállítja a „magasból fakadó vagy eget ostromló lelkiséget”, ami ideálokat állít elénk, pl.: állandó kedvesség, melyet azonban nem tudunk elérni, így meghasonlunk önmagunkkal. A „mélyből fakadó” ellenben őszinte önismeretre hív, s ehhez kapcsolja az istenismeretet, csakúgy mint Kálvin. „Önismeret nélkül mindig az a veszély fenyeget bennünket, hogy Istenről alkotott gondolataink puszta kivetítések.” Ahhoz, hogy a minket megteremtő Istennel találkozzunk először a lélek szenvedélyeivel kell találkoznunk, azaz saját valóságunkkal. Így ír Grün: „Ma sokan vannak, akiket túl korán megigéztek a lelki utak anélkül, hogy előtte végig járták volna az önismeret és a saját árnyoldalakkal való találkozás fáradtságos útját… Könnyen úgy járhatunk, mint Ikarus, aki viaszból készített szárnyakat, és aztán lezuhant, mikor túl közel ért a Naphoz.” „A „mélyből fakadó lelkiség” szerint Isten velem kapcsolatos akaratát, s hivatásomat csak akkor fedezhetem fel, ha van bátorságom leszállni saját valóságomba… Az Istenhez vezető út gyengeségeimen és tehetetlenségeimen keresztül vezet.”

Az önismeret útján részesülünk Jézus megkísértésében, Ő is ezt az utat járta meg negyven nap alatt, végighallgatta emberi szívét, megismerte, így nyert hatalmat felette. Az ismeret hatalom. Ha Hozzá hasonlóan hajlandóak vagyunk szembenézni szenvedélyeinkkel és érzéseinkkel, melyeket a márki megkísértés-történetben a vadállatok jelképeznek, akkor nekünk is angyalok fognak szolgálni.

Mit mond tehát a grüni lelkiség? Ez a lelkiség nem azt mondja, hogy tilos haragudni, hanem azt, kérdezd meg a haragodat, mit akar általa üzenni neked Isten!

Ennek a lelkiségnek gyönyörű szimbóluma Jákób lajtorjája, melyen az angyalok le- s följárnak. Szent Benedek szerint ez azt mutatja meg, hogy ha alászállunk saját valóságunkba, akkor fogunk felemeltetni Istenhez, mert „aki magát megalázza, az felmagasztaltatik”.

Már csak egy kérdés maradt. Miért erről írok a karácsonyi időszakban? Az ok végtelenül egyszerű: Mert karácsony erről szól! Karácsony az emberről szól.

Most ráncolhatják lelki szemöldökeiket ilyen istenkáromlás hallatán, hiszen karácsony a Messiás születésének az ünnepe. Mégis azt mondom, igazam van. Ugyanis karácsony volt az a mindent megváltoztató nap, amikor Isten úgy döntött, nem hajigál több mennyei kőtáblát hozzánk, nem mindentudó angyalokat küldd, hogy javítsák már meg ezt az elromlott emberiséget. Ehelyett emberré lett. Ezzel megmutatta, hogy elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Elfogad minket embernek. Karácsony óta szabad embernek lennünk. Hiszen az Isten is Ember! És szabad éreznünk. Vigyék magukkal az ünnepre ezt az üzenetet, melyet az karácsonyi angyalok is megénekeltek: az ember megbékélhet önmagával.

Nagy Lajos Mártonné cikke

Mit tanultam Grüntől?