Amikor még kisgyermek voltam, akkor, számomra, maga az advent, egyfajta ünnepi ráhangolódást jelentett. Ma is ugyanezt jelenti, de nem ugyanolyan formában, mint régebben. Amikor elkezdődött az advent, akkor mindig tudtam, hogy nemsokára jön majd a Mikulás is és hoz majd nekem ajándékot. Ezután pedig már nem sokat kell aludni és újra kaphatok a Jézuskától ajándékot karácsonykor. Ahogy viszont telt múlt az idő, úgy rá kellett jönnöm, hogy valójában nem ezt jelenti az advent.
Amikor a teológiára kerültem, és nagyon sok időt töltöttem, és a mai napig töltök Debrecenben, úgy belegondoltam abba, hogy Igazából az ember nagyon nehezen tud várakozni. Amikor az ember pl. buszra, vonatra, villamosra vár, akkor alig győzi kivárni, hogy végre megérkezzen az a busz, vonat, vagy villamos, amivel utazhat. Amikor pedig már valaki fent ül a vonaton, vagy busz, vagy villamoson, akkor, pedig azon gondolkodik, hogy mikor ér már az úti céljához. Ugyanígy voltam vele én is nagyon sokáig, de ezt követően megtapasztalhattam, hogy milyen érzés, ebben a rohanó világban megállni egy pillanatra, és végig gondolni azt, hogy mit is jelent valójában a várakozás, az elcsendesedés. Elgondolkodtam rajta, hogy azok az emberek, akikkel napi szinten találkozok, akár az iskolában, akár az utcán, vajon hányszor állhattak meg akár egy percre is végig gondolni, hogy vajon mit is jelent valójában nekik az advent.
Sokan azt gondolják, hogy ez az az időszak, amikor minden csak arról szól, hogy minden szükséges kelléket megtudjanak venni ahhoz, hogy szép karácsonyuk legyen. Mert ha nem veszik meg azt a díszt a karácsonyfára, vagy nem az sütemény kerül az asztalra, akkor nincs igazi felkészülődés, nincs igazi ünnep. De csak a külsőségek a fontosak?
A televízióban számtalanszor lehet arról hallani, hogy kezdődnek a nagy leárazások. Ebben az időben az emberek elmennek a boltokba, hogy a jobbnál jobb akciós termékeket megvehessék.
Ilyenkor Advent időszakában, amikor meggyullad az első gyertya, akkor egyfajta boldogság járja át a szívem a lelkem, mert ebben az időszakban, amikor is egyre csak nő a sötétség, jól esik egy kis fényt is látni. Ahogy pedig egyre közelebb kerülök a karácsonyhoz, és egyre több gyertya gyullad meg a koszorún, egyre nagyobb az öröm a szívemben. Ebben a pillanatban érzem, hogy nem vagyok magamra utalva, hanem ott van velem a Mindenható Isten, és az ő szeretetével körülvesz. Bennem is ilyenkor, előjönnek azok az érzések, érzelmek, amikkel a hétköznapokban szembesülök, legyen az öröm, vagy fájdalom. Szerintem pont ez a fény hiányzik a mai világban az emberek életéből. Mindenki végzi a maga feladatát, teendőit, de sokszor azt érzi az ember, hogy nincs megállás. Nem tudja félretenni dolgait, és figyelni Istennek az üzenetére, hogy elcsendesedhessék a lelkében. Amikor pedig eljön a Karácsony ünnepe sokan csak ekkor érzékelik igazán, hogy mi is az ünnep valójában, hogy mit is jelent felkészíteni magunkat, külső, és belsőképpen. Mit is jelent a gyertya fényénél közösen imádkozni egymásért. Hiszen az embernek a közérzete is jobb, ha nincs egy felhő sem az égen, és érezheti a Napnak az erejét, ahogyan beragyog a házba, és így az ember életébe is.
Számomra az advent azt jelenti, hogy ez a belső lelki fény felragyogtassa lelkemet, akár egy pillanatra is, és fel tudom készíteni arra a boldogságos pillanatra önmagam, hogy lelki értelemben megláthatom Jézust Karácsony ünnepén, ahogy megszületik. Ezt az örömöt pedig szeretném megosztani a körülöttem élőkkel, hogy ezáltal ők is részesei legyenek ebben a várakozásban, amiben most vagyunk. Így szeretnék idehozni egy nagyon kedves verset:
Váradi Krisztina:
ADVENTI SZÍNEK
Sötét van, némán ölel körül a csend,
Csak a színes gyertyák fénye lobog nesztelen idebenn. Kinn hófehér táj, csodára vár a világ, Szívünkben is fellobban egy-egy égi láng.
Különös érzés, mely védőn ölel át,
Így üzen az idő, hogy létünk egy fontos szemvillanás. Bár nem biztos minden léptünk, vár egy cél, Ragyogjon bennünk a hit s fényét szórja szét!
Biztató a tudat, minden értelmet nyer,
Így üzen a végzet, hogy egyszer minden jobb lehet. S bár néha nem merünk bízni semmiben,
A remény szikrája tüzet gyújt szívünkben.
Milyen nagyszerű szózat hangzik belül,
Így üzen a menny, hogy itt a földön nem kell félnünk. Bár gyakran könnyes szemünk s fájdalom ér, A pislákoló öröm lángra lobban még!
Egészen betölt egy hatalmas erő,
Így üzen a mindenség: Igen, jön, várjuk Őt! Bár úgy érezzük, magányosan állunk, A szeretet parazsa feléled társul.
Advent van, némán ölel a csend,
És a színes gyertyák fénye új értelmet nyer hirtelen. A megszentelt csendben érezhetünk csodát, Hit, remény, öröm, szeretet, ezt adjuk tovább!
Hit, remény, öröm, szeretet, ezt adjuk tovább! Kívánok a vers szavait idézve, mindenkinek Áldott készülődést, a Mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelének ünnepére!
Horváth Béla
