Gyermekek gyásza

A halottak napjához közeledve el kell gondolkodnunk egy igen szomorú témáról. Gondoljuk bele magunkat egy kisgyermek helyébe, aki elveszíti valamelyik szülőjét, testvérét, hozzátartozóját. Nekünk, felnőtteknek se könnyű egy ilyen helyzet, akkor vajon a gyerekek hogyan dolgozzák fel a gyászt? És mi leendő lelkészek és pedagógusok hogyan tudunk nekik ebben segíteni?Nagyon sok családban egy szeretett személy elvesztése mély sebeket hagy. Amikor elveszítünk valakit, akkor természetes, ha őt meggyászoljuk. Sok szülő van, aki féltésből nem engedi elárulni a gyermeknek a szeretett ember halálának tényét. Nem viszik ki őt a temetésre, és nem adnak lehetőséget arra, hogy méltó búcsút vehessen attól a személytől, aki már nincs velük az életben. Leendő szülőként, pedagógusként és lelkészként is fontos a gyerekekkel erről a témáról beszélni, még ha fájdalmas is. Hiszen a kicsiknek is szükségük van támogatásra!!

Sok pszichológus vizsgálja a gyerekeket a halál kérdésével kapcsolatban. Ezen kutatások alapján a gyerekek így vélekednek a halálról:

• 6-7 éves kor: a halál megfordítható, a halálból vissza lehet térni. A gyermek ebben az életkorban még nem tud megbirkózni azzal, hogy a halál végleges, ugyanis nem ismeri a véglegesség fogalmát. (Ezt próbálja A kis Emma című novellájában Csáth Géza is érzékeltetni, ahol a gyerekek nem érzik a halál súlyát, és játékból akasztják fel az egyik játszótársukat….)
• Később megváltozik a halálról alkotott kép. Úgy gondolják, hogy halálában az ember mozdulatlanságra van ítélve, de a tudatát nem veszíti el.
• A kiskamaszokmál (10-12 év) már a halál az élettől való félelemmel egyenlő. A gyerekek nem akarnak felnőni, önálló döntéseket hozni.

Habár mi sem tudjuk mit is jelent igazából a halál és ezt egy kisgyermeknek sem könnyű megmagyarázni, de azt tudjuk, hogy az elhunytakat nem látjuk már többet. Ebben kell segíteni a gyerekeknek! Ha ködösítünk, legfeljebb hamis képzeteket keltünk benne, s könnyen megeshet, hogy azokat a saját képzeletével egészíti ki. Még egy kisgyermek is fel tudja fogni, ha azt mondják, hogy a szeretett személyt soha többé nem fogja látni. Ha ellenben azzal áltatjuk, hogy az elhunyt kórházban van, vagy messzire utazott, képtelen lemondani róla, nem tud érzelmileg elszakadni az eltűnt személyről. A hosszú, reménytelen várakozás pedig újabb csalódást és kiábrándulást okoz neki. Szükséges lépés a gyerekek véleményét is megkérdezni, hogy érezzék, az ő gondolataik is számítanak.

A gyermeknek nehéz elviselnie a gyászt, épp ezért igyekszik elkerülni, kiküszöbölni a fájdalmat. De ez nem jelenti azt, hogy a gyermek ne gyászolna, vagy esetleg már túl lenne rajta.

Jó, de mégis hogyan segítsünk akkor? – tesszük fel magunkban a kérdést.

• Legfontosabb segítési szempont a biztonsági érzet kialakítása.
• Engedni kell, hogy kérdezzenek, ne meneküljünk el a témától!
• Az alkotó, funkcionális módszerek (pl.: festés, rajzolás, gyurmázás, bábozás, zenehallgatás, sport) adják a leghatékonyabb segítséget. Sokszor egy-egy rajzból fontos dolgokat tudunk meg, vagy az alkotás szabadsága segít feldolgozni a bennük felgyülemlett problémákat.
• Az aktív játékra kell hangolni a gyereket!

Ha visszafejlődést vagy túlságos koraérettséget mutatnak, esetleg hiányzik a játékos tevékenység és a pozitív jövőkép kialakítása, mindenképp vegyünk igénybe szaksegítséget!

Máté evangéliumával szeretném zárni a cikket, ezt az idézetet bátorításként ajánlom mindenkinek. „Boldogok, akik sírnak, mert megvígasztaltatnak!”(Máté 5,3)

A fentebbi idézet is azt mutatja, hogy a sírás után mindig eljön a vigasz és a rosszat mindig valami jó követi. Ugyanez vonatkozik a megélt gyászra is, ami után az ember ugyanúgy folytatni tudja az életet és folytatnia is kell! Fontos a továbblépés, hiszem családok, barátok és emberi kapcsolatok múlhatnak a fel nem dolgozott gyász problémáján.

Biró Petra másod éves tanító szakos hallgató

Források:

https://gyermekgyaszfeldolgozas.com/gyermekek-gyasza/

http://www.sikeres-gyermek.hu/gyermek_halal_gyasz.html

Jessica Park: Szeretni bolondulásig