Egy város, amelyet sok névvel illetnek. Egy város, amely számtalan építészeti remekkel, történelmi jelentőségű látnivalóval büszkélkedhet, és ahol rengeteg múzeum, templom, park és tér várja a látogatókat, a tradicionális sörözőkről nem is beszélve. Gasztronómiája, nyüzsgő piacai és bevásárlóutcái egyaránt a turisták kedvére szolgálnak. Ez az ékszerdobozként emlegetett város nem más, mint Csehország fővárosa, Prága.
Minket, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem másodéves tanító szakos hallgatóit, az a különleges helyzet ért, hogy lezárva kihívásokkal teli vizsgaidőszakunkat, ellátogathattunk idén 4 napra az ,,arany városba” évfolyamfelelőseink, Kőszeghy Attila és Kiss Csaba tanár úr kíséretében. A 33 főből álló csapatunk június 29-én vonattal indult kalandos útjára. A körülbelül tíz óra hosszán keresztül tartó döcögés után elfoglaltuk Easy Housing Hostel nevet viselő szállásunkat, majd délután 6 körül neki is vágtunk Prága felfedezésének. Késő estébe nyúló sétánk során többek között eljutottunk a Petrin Hill kilátótoronyhoz, amely tetejéről csodáltuk meg a fővárost, illetve a 12. századi Óvárosi tér köveit koptathattuk, és lehettünk szemtanúi az ősi épületeknek. Aznapi látnivalóink között szerepelt még a Prágai vár, a Szent Vitus Katedrális, a Szent Miklós templom, majd a sötétben kivilágított Károly hídon át caplathattunk hazafelé. Június 30-án, szombaton délelőtt Prága még többet mutatott meg nekünk szépséges arcából: megnéztük az elsősorban zsidó gyökereiről ismert városrészt, Josefovot, Prága Táncoló házát, a Nemzeti Galériát, a Nemzeti Múzeumot, a Nemzeti Színházat, végül pedig a Vencel téren pihentünk meg. A délutánunkat pedig a szálláson töltöttük egy finom disznópörkölt főzésével fűszerezve, amit közösen fogyasztottunk el. Este és vasárnap pedig fakultatív program keretei között kereshettük fel egyénien azokat a helyeket, amik az érdeklődésünknek megfeleltek, és ekkor volt igazán alkalmunk a tradicionális cseh ízek felfedezésére is, mind ételekben, mind sörökben. Mindannyian kihasználtuk ezeket a lehetőségeket, és az este folyamán megosztottuk egymással azokat az egyéni/kisebb csoportos élményeket, amikben részünk lehetett. Utolsó napunk, a július 2-a pedig már a szállás elhagyásával, és a hazafelé vezető tíz órás úttal telt.
Összességében újból egy fantasztikus, csapatépítő kiruccanásban lehetett része évfolyamunknak, nem is akármilyen helyszínen. Ezzel, illetve a tavalyi temesvári tapasztalattal együtt merem remélni, hogy a következő év is hasonló utat hoz majd remek kis csapatunknak!
Tóth Lilla
Közös meghitt vacsora
