Az OTDK dolgozatomat Ezékiás király témájában írtam és így visszatekintve elég komplex lett. Maga a téma is az volt hiszen Ezékiás király nagyon prominens személyisége az Ószövetségnek. Érdekes a király korának a története, amely az asszírokkal való összeütközések kora.
A dolgozatomat egy életrajzi vonulattal kezdtem, ahol a királynak a helyzetét vizsgáltam, hogy mikor uralkodott, melyik országrészben és milyen szituációban került trónra. Ebből kiindulva sorra vettem a kortörténeti helyzetet. Ezt vizsgáltam politika szempontból, vizsgáltam gazdasági szempontból és ebből kiindulva próbáltam meg párosítani a királynak tulajdonítható tettekkel. Tehát a gazdasági intézkedése mit szült, vagy milyen relációk álltak fenn. Leginkább ezeket szerettem volna megvizsgálni és ebből kiindulva szerettem volna egy dolgozatot írni.
Minél inkább beleástam magam a munkába az egyre jobban terebélyesedett. Ha már most csinálnám, akkor már egy teljesen más séma alapján dolgoznék, de mivel királyportré volt a neve, így igyekeztem a legkomplexebb módon vizsgálni.
Ha elképzeljük Ezékiást, akkor szerinted ő milyen ember volt, milyen lehetett a személyisége?
Erre szerintem nagyon nehéz így tippelgetni. Lehetne itt sztereotípiákat sorolni, hogy egy jó király volt, biztos mindenkivel jól bánt, nagyon megfontolt politikus volt, de valódi dolgokat nem nagyon tudunk visszahámozni egy-egy királynak a személyiségéből.
A Szentírás több helyen is foglalkozik Ezékiás királynak az élettörténetével, és a neki tulajdonítható tettekkel, de ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy néhol nagyon is sok elfogultság van benne. Egy júdai királyról beszélünk, aki Istennek tetszően cselekedett és egyfajta idealizálás az, ami nagyon erősen megjelenik vele kapcsolatban.
Az, hogy ő a személyes életében milyen volt? Ézsaiás könyvében találjuk például Ezékiásnak az imádságát, amely egy nagyon kegyes királyt próbál festeni, aki keresi az Istennel való kapcsolatot, pláne amikor bajban van. Ilyen módon mindenképp egy pozitív figura az, amit a Szentírás elénk tár, amiből ki lehet indulni. Hogy ebből mennyi volt az igaz, vagy, hogy miként cselekedett ez szerintem már örök homály marad. Lehet kitalálni dolgokat, lehet szép meséket, legendákat gyártani a történettel kapcsolatban, de csak, hogy egy példát mondjak: A kegyes és istenfélő vonulathoz tartozik az a nagy tette, hogy leromboltatta az áldozóhalmokat. Ennek azonban gazdasági összefüggései is voltak, mivel akkor már asszír adószedés folyt Júdában. A pénzt mindenképpen szerette volna egy helyre, Jeruzsálembe koncentrálni. A papságot ugyanúgy szerette volna maga mellé állítani. Tehát voltak stratégiai megfontolásai is az ő cselekedeteinek, nem csak az, hogy mennyire volt kegyes és istenfélő. Úgyhogy az, hogy most rekonstruáljunk egy pontos képet a királyról az egy meglehetősen nehéz vállalkozás.
Ez egy hosszabb munka volt számodra, ez idő alatt milyen tapasztalatokat szereztél a tudományos munkával kapcsolatban pro és kontra?
Már az elejétől kezdve élvezetes volt ugyanakkor nehéz is, hiszen a pontos irányokat még nem láttam. Majd kezdett kialakulni, hogy most igen, ezt és ezt tulajdoníthatjuk neki, de nem volt még meg a pontos irány. Ennek a megtalálásában nagyon-nagyon fontos szerepe volt a témavezetőmnek, Hodossy-Takács Elődnek, aki végig kísérte ezt az egész munkafolyamatot és az ő instrukcióit követve léptünk mindig a következő pontra. Tehát én azt gondolom, hogy az első mindenképp a témavezetőnek segítsége és az, hogy biztosít afelől, hogy ő ott van. Ha elakadsz, akkor tudsz kérdezni, hogy hogyan tovább, mi az, amit érdemes megnézni és mi az, amit ő úgy lát, hogy inkább hanyagoljuk.
Nagyon nagy tanuló folyamat ez annak, aki belekezd és egyfajta érési folyamat is, hiszen már céltudatosabban nyúlsz utána a könyvekhez, kialakul egyfajta stratégia, amivel elkezdesz dolgozni. Lehet, hogy ez nem egy-két hónap amire kialakul, hanem egy félév, egy év, amikor már magabiztosan keresel adatbázisokban, könyvtárakban és tudod azt, hogy mit kell célirányosan elővenni. Mindenképpen pro, tehát mellette szól, hogy egy jó módszertant tudsz elsajátítani, hogyha egy olyan témavezetőd van, aki segít hogy miket érdemes megnézni. Persze nem fog mindent a szádba adni, de el tud indítani és ez alapján, hogyha te elég kitartó vagy, akkor ki tudod magadnak alakítani azt, amivel a leghatékonyan tudsz dolgozni. Ez ad egy nagyon nagyfajta magabiztosságot a későbbiekben mindenfajta dolgozathoz.
Mellette szól még az is, hogy, amikor én belekezdtem ebben a TDK munkába, akkor automatikusan belekerültem az egyetem tehetséggondozó programjába is és ezáltal nagyon sok lehetőségem volt, hogy konferenciákra eljussak. Ott szembesültem igazán azokkal a dolgokkal, hogy milyen az, amikor egy tudományos előadást hallasz. Milyen az előadás közege, vagy, hogy milyen szaktekintélyek ülnek a sorok között és adnak elő. Ezek nagyon sokban hozzájárultak ahhoz, hogy magabiztosabb legyek mondjuk egy ilyen közegben is, vagy majd ténylegesen az előadások alkalmával. Hiszen látom azt, hogy ők hogy dolgoznak, mit csinálnak. Nagyon jó alkalmak ezek kapcsolat teremtésre is. Tehát élményeket, tapasztalatokat is adott és nem utolsósorban a témavezetőmmel is egy olyan szakmai viszonyt tudtunk kialakítani, aminek én mindenképpen szeretném, ha lenne folytatása a későbbiekben is.
Persze vannak nehezebb időszakok, amikor mondjuk megáll a kutatás, nem tudsz mit csinálni, vagy elakadsz és úgy érzed, hogy jó itt kész, itt nem tudsz tovább lépni, de mindig vannak utána olyan impulzusok, amik el tudnak indítani. Ha a nehézségeket akarom még sorolni, akkor nehéz az, hogy a tanulmányaid mellet egy másik dologra úgy tényleg százszázalékosan koncentrálj. Mindenképp megkövetel egy jó időbeosztást és nem egy egyszerű dolog, hogy ezt kivitelezd. Szóval ilyen áldozatokkal jár, de én ezt úgy gondolom, hogy ezek inkább ideiglenesen negatív dolgok és a későbbiekben megtérülnek, és a sokszorosát hozzák vissza.
Mit szeretnél üzenni azoknak, akik hezitálnak, hogy belekezdjenek egy-egy tudományos munkába?
Azt tudom mondani, hogy aki egy ilyenbe belevág és szívvel-lélekkel csinálja, az évekre előre megalapozhatja a saját útját, mert elindíthat valami felé, valami motivációt adhat. Semmiképpen sem elvesztegetett idő, mert egy olyat csinálhatsz, egy olyat alkothatsz, ami maradandó. Tudhatod azt, hogy egy témában te már valamilyen szinten vagy, mert el tudtál benne mélyülni és ott a lehetőség, hogy lerakj valamit az asztalra. Értem ezt úgy, hogy nem két hétig, vagy két hónapig foglalkozol ezzel, hanem akár évekig és így ebbe már ott vagy te is. Ott van a te munkád és ott van a te időd. Ez mindenképpen áldozat, mert nagyon sok mindent félre kell tenni és csak erre koncentrálni, de ez a későbbiekben tényleg nagyon sokat adhat: Magabiztosságot, tapasztalatot és kapcsolatokat.
