Lányok, nők, asszonyok mindannyian jól ismerjük őket. Édesanyukák, feleségek, barátnők, testvérek és megannyi kedves ember. Nők! Nők, akik mellettünk élnek. Nők, akik tudják mit miért cselekszenek. Lehet, hogy látszólag sokszor csak pár érzelem, ami tombol bennük, a tekintetük őszinteségéből azonban mégis sugárzik valamilyen tudatos kedvesség, fájdalom vagy öröm. Minden cselekvésükben ott van a tudatalatti, ami felett lebeg mindenkor az értelem, amely tombol bennük és tombol minden emberben.
Mégis látjuk, hogy nők itt és ott hátrébb vannak sorolva. Nő ritkán vezet autót vagy vállalatot. Nő nem vezet gyülekezetet, bizonyos helyeken, mert nem ő az erős és határozott. Mégis ki a határozott? Aki agresszív, vagy aki törődő és odafigyelő? Olyan, aki mások véleményét is figyeli, hogy ne legyen konfliktus a családban és béke legyen a közösségben, vagy maradjunk meg a jól bevált alfahím elsődlegességénél?
- Kellenek a vezetők?
- Természetesen!
- Kellenek a nők?
- Persze!
- Kell, hogy nők vezessenek?
- Is…
Az ember férfivá és nővé lett teremtve, hogy együtt legyenek egységben. Egységben és egyetértésben. Ketten az egyben. A nő tanácsa mindig ugyanannyira megfontolt, mint egy férfié, csak máshonnan származik a gondolat magja. Valahonnan egy bájos törődés-tudatból, amely előtt mindannyian mosolyogva állunk.
Mosolyogjunk és legnagyobb komolysággal ünnepeljük ma minden nőt, mert mellénk lettek teremtve!
