Kedves Március!
Sok bajban küzdelemben, meghajszolt megvetett nép vagyunk, akik ide-oda szegődtek a szebb élet reményében. Te új esélyt kínáltál, reményt adtál, hogy lehet jobb! 169 év, sokat tanított minket. Néha mi mégis elfeledkezünk rólad, hogy annyi éve március idusán szabadságot, függetlenséget akartunk, azonban levertek minket. S ezért mi ma már nem is szeretnénk harcolni az elnyomókkal és a közösségünkben lévő problémákkal, csak legyintünk megadóan, mert úgy gondoljuk, nem történhet semmi változás… Inkább tűrünk és szenvedünk… Azonban ebben a helyzetben is szól az ige: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer 29, 11) Köszönjük neked a hősöket, a példát, hogy van miért harcolnunk, még ha a világ meg is vet ezért bennünket, de eljön a szebb jövő, amiért érdemes már a jelenben tennünk!
Kicska László Miklós
