Kedves Március! Most, hogy jobban belegondoltam, rá kellett jönnöm, hogy te vagy az egyik kedvencem tizenkettőtök közül!
Annyi minden jár veled, amit szeretek: az éledező természet, az üde és friss tavaszi levegő, a napsugarak, amik egész télen úgy hiányoztak. Ami számomra a legnagyobb öröm benned, hogy a sötétséget végre felváltja a világosság. Reggelente, amikor kinézek az ablakon már nyoma sincs azoknak a komor és hideg napoknak, amikor még csak reméltem, hogy minél hamarabb megérkezel. A világosságoddal, amit magaddal hozol, emlékeztetsz a zsoltáros szavaira: “…fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.”(Zsolt 18,29)
Balogh Gabriella
Kedves Március! 11.