Idén, advent első vasárnapján Koós Lóránt Nagytiszteletű Úr meghívására Nyírparasznya és Nagydobos gyülekezetekben volt a harmadévfolyam kiszálláson. Már nagyon vártuk az alkalmat, hogy találkozzunk azzal a gyülekezettel, amelyik az egyetemre bocsátotta egyik társunkat, barátunkat. Így kellemes izgatottsággal érkeztünk meg először Nyírparasznyára. ahol megtapasztalhattuk, hogy bár kint hideg volt, a gyülekezet meleg szívvel vár bennünket. Dr. Kókai-Nagy Viktor Tanár Úr igehirdetése után az évfolyam ünnepi műsorral készült, amelyben versek és adventi énekek is megszólaltak, vezetve a gyülekezetet Karácsony felé. Kicsit sietősre kellett venni ezután, hiszen mentünk tovább Nagydobosra, a sütőtök hazájába, ahol Dr. Fazakas Sándor Tanár Úr hirdette Isten igéjét, a kis csapatunk pedig ebben a gyülekezetben is szolgált. Jó volt látni a gyülekezet igyekezetét, és azt, hogy milyen nagy örömmel fogadnak bennünket.
Az istentiszteletek után bőséges ebéd következett, ahol szintén megérezhettük, hogy milyen sokat fáradoztak a gyülekezeti tagok, hogy míg náluk vagyunk, jól érezzük magunkat. Jó is volt hazait enni, mert ezen a hétvégén a kollégisták nem mentek haza, így ehettünk a finom ételekből, a gondos kezek munkájában. A nap ezzel még nem ért véget, hiszen az ebédet követően busszal ellátogattunk Csengersimába, ahol megnéztük a híres kazettás templomot Bélbász-Szűcs Andrea, a helyi Tiszteletes Asszony vezetésével. A kazettás mennyezet figurális ábrázolásai között találhatók égitestek: Hold, Nap; a nagyon gazdag növényi ábrázolások mellett állatmotívumok: pelikán, kétfejű sas, sárkány, kerub. Külön kiemelendő a pünkösdre utaló szél megjelenítése és a Noé bárkája. A csapatunk ellátogatott Nagygécre is, ami Csengersima településrésze, egykor önálló falu volt, amely a 20. század második felében, az 1970-es nagy árvíz következtében elnéptelenedett. Itt megnéztük a nemrég felújított református Megmaradás Templomot, illetve kipróbáltuk a 4D-s mozit is. A templom kertjében emlékoszlopok találhatóak, amelyekre Kárpát-medencei települések ezrei Drávaszögtől Csángóföldig, Délvidéktől Temesig üzennek az utókornak. Nagygéc ikonikus lakója, Bözsi néni saját szavaival üzent: Senki nem akart innen elmenni, sírva mentek el az emberek.”
Kis fáradsággal, de élményekben gazdagon tértünk vissza Nagydobosra. Évfolyamfelelős tanáraink a délután még a Reformáció aktualitásáról is tartottak előadást, így kapcsolódva az 500 éves jubileumhoz. Az előadások után ismét az megvendégeltek bennünket, megkóstolhattuk a helyi töltött káposztát. Jó volt látni, hogy bár mi idegenekként érkeztünk a gyülekezet közösségébe, mégis nyitott szívvel és régi ismerősökként fogadtak bennünket. Bízunk abban, hogy lesz még alkalmunk évfolyamszinten kiszálláson részt vennünk, ahogy Tiszteletes Úr fogalmazott: „angyali követekként” meglátogassuk gyülekezeteinket. Ezen az adventi vasárnapon nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is tápláltuk, amelyben a hely szépsége, az emberek szeretete és Isten gondviselése egyaránt szerepet kapott. Ezért és mindenért egyedül Istené a dicsőség!
Kicska László Miklós
