„Csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.” 🙂
(Koncz Zsuzsa és Bódi László Cipő: Csodálatos világ)
Régen az adventi időszak is böjt volt. A református hit nem követel böjtöt híveitől. Minket a személyes Krisztus-követés jellemez, ami személyes istenkapcsolatot feltételez. Nem általános előírásokat követünk, hanem tetteinkben és döntéseinkben Istennel való kapcsolatunk ölt testet.
Adventben Krisztusra várunk. Karácsony előtt és a pünkösd utáni történelmi időszakban egyaránt. Karácsonykor Isten világ iránti szeretete öltött testet.
Ünnepeljük mi is szeretettel adventet és karácsonyt. Ebben kifejezhetjük, hogy Isten a mi Atyánk, egymásnak pedig testvérei vagyunk.
Ha valaki szomorú, vagy épp nehézségben van, nem tudjuk megváltani a szenvedéstől. Nem tudjuk elvenni fájdalmát, szomorúságát, gyászát. Nem tudunk csodát tenni, de egy mosolyt adhatunk. És egy mosoly nem kerül semmibe. Még csak nem is kockázatos. De valakinek bearanyozhatjuk a napját. A bolti eladónak, a postás kisasszonynak, a tanárunknak, a diáktársunkat. Legalább a teológián, ahova Isten miatt érkeztünk, mosolyogjunk testvéreinkre!
„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
(Jn 13,34-35)
Advent minden napján, legalább 1-szer:
Mosolyogj! Mikor köszönsz valakinek, mosolyogj rá.
Hogy vagy? Kérdezd, meg valakitől, hogy hogy van. Ha őszintén válaszol, hallgasd végig nyílt szívvel, önmagad megüresítve a másik számára. Így elfogadva érzi önmagát.
Légy őszinte! Ha megkérdezik, hogy vagy, válaszolj őszintén! Nem kell feltárulkoznod, de ne is hazudj felszínes válaszokkal. Mondhatod, hogy nem akarsz róla beszélni.
Simítsd meg! A karját vagy a hátát a másiknak. Isten ölelő karja lehetünk egymás számára, óvatos gyöngédséggel, megértő szeretettel.
🙂
Részlet Süsü születésnapi bűvös virágának verséből:
Ha szereted, viszontszeret,
ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik
szegény szíved bánatán!
Cirógatod, megcirógat,
becézgeted – örül ám!
Szíved vidul, lelked röpül
csodálatos illatán!
Orvosság ez minden bajra,
gondot s a bút űzi ám!
Szíved, lelked meggyógyítja,
míg merengsz az illatán!
Prém Alexandra
