Adventi gondolatok #8

Az Adventi várakozás számomra mit jelent? Várakozás egy olyan érzés amely lehet izgalommal teli, és kíváncsivá is tesz. Nekem e várakozás egyben olyan is mint egy tükör. Mikor belenézünk a tükörbe, ki mit lát? Csak a külsőt? Vagy az arcunk árulkodik valamiről? Mondjuk egy vizsga időszak során egy fáradt arcot mutat? Vagy egy magabiztos jól kinéző arcot lát? Egy büszke ember tárul elénk? Esetleg egy olyan, aki megbánt valamit?   Mindenki saját maga tudja ezt eldönteni. Éppen ezért jó ebben a várakozással teli időszakban vissza-vissza tekinteni az óév emberérre ami mi magunk vagyunk. Látni, hogy milyen volt és hogyan éltem meg az idei évet. Tudtam e figyelni az Úr szavára? A vissza tekintést nem csak újévkor lehet megtenni, az adventi csendességben elgondolkodhatunk önmagunkon. Merjünk a lelkünk tükrébe is belenézni. Mit tettünk jól vagy rosszul? Van-e, amit át kell értékelnem magamban? Ha rosszat tettem tudjam felismerni, majd bocsánatot kérni érte. A boldogságért alázatos szívvel hálát adni a mi Teremtőnknek. E várakozás segíthet a szellemi fejlődésünkben, és az Úrral való kapcsolatunk erősítésében. Ahogy a mi Urunk elküldte egyszülöttjét a földre, hogy szeretetet adjon. Mi is próbáljunk kevésbé önzőek lenni és igyekezzünk másokra gondolni, szeretet adni. Figyeljünk jobban arra, hogy Isten mennyire szeret minket. Meggyújtani az Adventi koszorún egy újabb gyertyát nem nehéz. De ösztönözön is arra, hogy újra és újra a szívünkbe nézzünk, hogy tisztán lássunk. Így őszinte szívvel, várakozással dicsérjük a mi Istenünket.

Csuha Eszter