Nishimura Norikóval és jó néhány honfitársával, akik Japán különböző részeiből érkeztek Magyaroszágra, még egy tavalyi húsvéti kiküldetésem, legációm alkalmával találkoztam Kunhegyesen. Néhányukkal azóta is tartom a kapcsolatot, többek között Norikóval is, aki magyarul is beszél, hiszen az Oszakai Egyetem Magyar szakán tanul. Most erről ír nekünk. (– a szerk: Molnárfi Mátyás Tamás)

Magyar szakos diák vagyok. Amikor ezt mondom, mindenki kérdezi: miért pont magyar?

Ez szinte egy megérzés volt. Amikor gimmnazista voltam, egy cikkben olvastam hogy a magyar ősi, lovas nép volt és keletről jött, ezért egyedi a nyelve és a kultúrája az európai országok között. Kíváncsi lettem a nyelvére és a kultúrájára, eldöntöttem hogy magyarul tanulok az Oszakai Egyetemen, mert egyedül ezen van magyar szak Japánban. Azt hiszem most is, hogy ez egy jó döntés volt.

Az Oszakai Egyetem magyar szakán magyar nyelv mellett tanulunk a magyar kultúráról, történelemről és társadalomról stb. Magyar film szinkronizálás és feliratozás órák is vannak. Az egyetemi fesztiválon bemutatunk magyar néptáncokat és színdarabokat (mi Molnár Ferenc “Liliom” c. művét játszottuk).

A másodéves koromban, nyáron voltam először Magyarországon, hogy részt vegyek a Debreceni nyári egyetemen. Nekem nagyon tetszett Debrecen városa és a nyári egyetem, Kedvesek voltak a tanárok és a segítő diákok, és mindennap voltak érdekes programok. Szabad időmben gyakran sétáltam a Nagyerdőn a csoporttársaimmal.

Egyre érdekesebb lett a magyar tanulás, ezért aztán 10 hónapig tanultam a budapesti Ballassi Intézetben, a Hungarológiai kurzuson. Budapesten kívül is néhány helyen jártam, a leghatásosabb Kunhegyes volt, ahol kéthétig önkéntesként dolgoztam Református Egyházközség SAREPTA Idősek Otthonában. Akkor húsvét volt, részt vettünk a húsvéti eseményeken is, és megismerkedtem sok szimpatikus emberrel.

Nekem az tetszik Magyarországon, hogy új és régi dolgok szépen harmonizálnak, pl. a városoképek, a romkocsmák és a táncházak. Engem külnösen is érdekel a magyar népzene, jelenleg is a magyar népzene mai helyzetéről írom a szakdolgozatomat.

Logopédusnak készülök, de ezentúl is tartani fogom a kapcsolatot a magyarországiakkal, szeretnék egy híd lenni Magyarország és Japán között. Mostanában egy Facebook oldalt készítettem egy csoporttársammal és egy közeli blogerrel. Ezen bemutatjuk a japán “omiyage”-kat, azaz olyan ennivalókat, amelyek egy Japánba utazás alkalmával ajánlunk vásárolni. (Ezen az oldalon található meg: https://www.facebook.com/omiyahungary/ – a szerk.) Japánban van sok fajta olyan ennivaló van, amelyek csak Japán bizonyos helyein kaphatóak és amelyekhez az ottani speciális alapanyagokat használják. Ezek nagyon aranyosak és finomak. Őrülnénk, ha kedvüket lelnék bennük és hasznukra válna egy Japán utazás alatt!

Nishimura Noriko

Levél Japánból