DRHE Diákság

Kedves Március! Te Életrontó! Mindig gyűlöltelek. Mert te szülted azt az embert, aki elvette a gyermekkorom. Majdnem tönkre tetted az életem, megkínoztad a lelkemet és a testemet. Szerettelek volna kitépni a naptárból, eltörölni a Föld színéről, azt remélve, hogy így

Mosolygós Március! Sajnos már lassan elköszönsz tőlünk, azonban méltó utódot hagysz itt, hiszen elmondhatjuk, hogy igazán csodálatos példakép voltál Április számára. Betoppantál az életünkbe az idén is, amiért hálásak lehetünk. Minden nap azt vettük észre, hogy egyre jobban csinálod, amire

Kedves Március! Kérlek, ne sértődj meg – ismerd be- kissé szeszélyes vagy. Úgy jöttél, hogy pihenést ígértél, meg kikapcsolódást… most már tudom, hogy rútul átvertél, teeee galád! Itt vagyunk, mindjárt távozol, és csak kapkodom a fejem, hogy mennyi mindent kell

Kedves Március! Isten arra kért, hogy mondjam el, milyen hálás érted! A sok és megfeszített munkádért! Azért, hogy nem állsz meg és nem torpansz meg. Mulandó vagy, de az örökbe tartozol. Onnan jön fényed, onnan jön jácintod, nárciszod, zsurlód és

Kedves Március, Ez már a 25. leveled. Sok idő eltelt már mióta itt vagy és már csak napok vannak hátra. De mi tagadás, az Úristen mégis csodálatosan, nagy gondosan alkotott meg, és formál még ma is téged. Mi tagadás, minden

Kedves Március! Nevetve állítasz egy választás elé, hisz nem neked, hanem majd Áprilisnak kell elszámolnom. Fülembe suttogod: „Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.” (Lk 22,1) S én a nagy nap, csütörtök előtt is, miközben a vacsora az

“Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy különbözik tőle, mint a fehér a feketétől, hanem mint a tökéletes kör a gyerek első kísérletétől, hogy kereket rajzoljon.” C.S. Lewis Üdvözöllek! Március vagyok, bár nem kell bemutatkoznom,