A cikk szerzője Lapu Árpád, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem végzős hallgatója európai és nemzetközi igazgatás mesterszakon, valamint a Szegedi Tudományegyetem jogász szakos hallgatója, köztársasági ösztöndíjas hallgató, a 2015-ös Társadalomtudományi OTDK első helyezettje. Egy 2016-os Európai Unió Tanácsa

A cikk szerzője Lapu Árpád, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem végzős hallgatója európai és nemzetközi igazgatás mesterszakon, valamint a Szegedi Tudományegyetem jogász szakos hallgatója, köztársasági ösztöndíjas hallgató, a 2015-ös Társadalomtudományi OTDK első helyezettje.

Egy 2016-os Európai Unió Tanácsa által végzett felmérés alapján Magyarországon a legnagyobb az euroszkepticizmus az Unióból legnagyobb mértékben profitáló országok csoportján belül. Az EU hivatalos véleménye szerint ennek oka abban keresendő, hogy nem megfelelő a polgárokkal való kommunikáció az eredményekről. Pedig, fontos a jól tájékozottság a fajsúlyos politikai döntések kapcsán.A BREXIT, az euroszkepticizmus, a migrációs válság, terrorizmus és az olyan kijelentések európai politikusoktól, mint „a gazdasági válságok, tömeges munkanélküliség és gazdasági visszaesés Uniója” (Nigel Farage)rámutattak arra, hogy itt az ideje megreformálni az Európai Uniót.

Az Európai Bizottság az EU „végrehajtó keze”. Ez a szerv tesz javaslatota jogszabályok szövegére is.Ha megnézzük az európai integráció 65 éves történelmét, a fontosabb reformokra adott javaslatok mindig az Európai Bizottságtól érkeztek – az Európai Tanács irányvonalai alapján.Az Európai Bizottság kidolgozott 4 lehetőséget az európai integráció mélyítésére. Az elkészült javaslatban foglaltakról fog a jövőben az EU 27 tagállama tárgyalni. A Bizottság anyaga tehát alapvetően határozza meg az EU jövőjéről szóló diskurzusokat.Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: milyen reformokra lehet számítani az Európai Unió struktúráját illetően?

A Pozsonyi Nyilatkozat, amely alapján az Európai Bizottság reformokról szóló fehér könyve készült, az Európai Unió 27 állam- és kormányfőinek találkozóján, az Európai Tanács ülésén, Pozsonyban 2016 szeptemberében került elfogadásra. Fő célja egy „diagnózis” felállítása volt a közös jövő érdekében. A nyilatkozattevők megjegyzik az elején, hogy bár egy ország a távozás mellett döntött és az Unió számos problémával küzd, az EU vívmányai érdekében, amelyek biztosították, „hogy békében és demokráciában élhessünk”, illetve hogy államaink „prosperáljanak” továbbra is fontos az EU 27 jelenlegi tagállamának további együttműködése. A nyilatkozatban állam- és kormányfőink kimondják, hogy nincs jobb eszköz az új kihívásokkal való megküzdésre, a béke és biztonság garantálására, arra hogy az EU polgárai az EU határain belül szabadon utazhassanak, tanulhassanak, dolgozhassanak, boldogulhassanak. Melyek azok a területek tehát, ahol javítani kell az együttműködésen, illetve reformokra van szükség?

Egyrészt javítani kell a polgárokkal való kommunikáción, hogy egyértelműek legyenek a döntések – ez a legerősebb fegyver a populizmussal szemben. Másrészt a pozsonyi ütemterv alapján átfogó vitát kell folytatni az EU prioritásairól. A polgárok úgy vélik elveszett a kontroll, a migráció, a terrorizmus és a gazdasági és társadalmi bizonytalanság félelmet gerjeszt.Az Európai Tanács a nyilatkozatban lefektetett irányelvei szerint irreguláris migráció számát csökkenteni kell, biztosítani kell a külső határok teljes ellenőrzését, valamint konszenzust kell kialakítani a hosszú távú migrációs politika terén. Ehhez végre kell hajtani az EU-Törökország megállapodást a migráció korlátozásáról, támogatást kell nyújtani a balkáni országok részére, valamint a bolgár-török határ védelmét meg kell erősíteni. Ugyancsak folytatni kell az Unió frontországainak (mint Magyarország) támogatását is.Megállapodásokat kell kötni harmadik országokkal az illegális migráció áramlásának csökkentésére, és az Európai Határ- és Parti Őrség gyorsreagálási kapacitását növelni kell. A tagállamokat minden eszközzel támogatni kell a belső biztonság garantálásában és a terrorizmus elleni küzdelemben. Ez az adatbázisok és adatlekérdezések jobb összehangolásával, az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer létrehozásával (vízummentes utazók előzetes ellenőrzése, szükség esetén a beutazás megtagadása lehetséges lenne), valamint a radikalizálódás elleni következetes küzdelem (kitoloncolással, beutazási tilalom elrendelésével, támogatás nyújtásával prevenciós intézkedésekhez).

Az Európai Bizottság a Pozsonyi Nyilatkozat alapján fogadta el a „Fehér Könyvet Európa Jövőjéről”, 2017. március 1-jén. Ez tartalmazza,hogyan lehetne az Európai Uniót úgy megreformálni, hogy az integráció adekvátabb választ tudjon adni afelmerülő problémákra, az erőforrások megfelelő elosztása mellett.Az első irányvonal, amelyet a Pozsonyi Nyilatkozat alapján az Európai Bizottság javasol az „öt forgatókönyv” közül alapján minden megy ebben a formában tovább. A második: ha a tagállamok a belső piacra koncentrálnának, tehát az együttműködés sokkal inkább a gazdasági irányon mélyülne és minden egyéb területen gyakorlatilag visszalépés történne. Ebben az esetben a nem gazdasági jellegű kérdések megoldása sokkal inkább a tagállamok feladata maradna, de ez azzal járna, hogy valamilyen szinten visszaállna a határellenőrzés, nehezebb lenne más tagállamban pl.a nyugdíjjárulék elismertetése. A harmadik forgatókönyv lényege, hogy az arra kész tagállamok szorosabb együttműködést folytatnak az általuk választott területeken, ha mondjuk 10 tagállam a bűnözés üldözésére határon átívelő közös rendészeti szerveket és bíróságokat hozna létre. A többi tagállam, ha nem szándékozik, nem csatlakozik hozzá. Ennek eredménye az lenne, hogy az együttműködésben részt vevő tagállamok mélyebb integrációs szintet érnének el, mint társaik.Kérdéses, hogy mi történne a „lemaradó” tagállamokkal. Vajon egyenértékű tagjai lennének-e az integrációnak?A negyedik megoldás szerint a szakpolitikák területén születne szorosabb együttműködés: tehát a tagállamok lényegében válogathatnának, hogy melyik területre szeretnének inkább a közös, szűkös erőforrásokból többet fordítani, így azon a területen szorosabbanegyüttműködve. A közel 50 szakpolitika számos területet felölel a biztonságpolitikától kezdvea környezetvédelmen át a hírközlésen keresztül a gazdasági együttműködést jelentő területekig. A tagállamok valamely szakpolitikákat erősítenék meg az eddigi együttműködést kiszélesítve, tetszésüknek megfelelően.Az ötödik, utolsó forgatókönyv javaslata egy lépés a föderáció kialakítása felé: az EU minden téren sokkal szélesebb jogköröket kapna, az Unió számos kérdésben hozhatna döntést. Ez elősegítené a problémákra (pl. migráció) adott gyorsabb uniós szintű reagálást, mélyebb és szorosabb együttműködést jelentene, viszont a nemzetállamok fel kellene, hogy adják szuverenitásuk egy további részét, és még több kérdés dőlne el uniós szinten. Egyes területeken ez nagyobb hatékonyságot eredményez, más területeken a nemzeti érdekek feláldozását is jelentheti a közösségi érdekek érdekében.

Az EU végrehajtó szerve gyakorlatilag felvázolta az összes lehetséges jövőbeli lépést. A „hogyan tovább?” kérdéseközvetlenül érinti az életünket. Ettől függ például, hogy továbbra is szabadon utazhatunk-e különösebb ellenőrzés nélkül az EU tagállamaiban, viszonylag könnyen tanulhatunk, vállalhatunk munkát külföldön, részesülünk ösztöndíjakban, élvezzük az Unió gazdasági előnyeit, illetve, hogy sikerül-e hatékonyan megoldani korunk regionális és globális biztonsági kihívásait (pl. terrorizmus, klímaváltozás, migráció) – amelytől az Európai Unió fennmaradása is függ.

Lapu Árpád

Quo vadis, EU? Az Unió jövőjének lehetséges irányvonalai