Kedves Március! Az egyik legjobb barátom vagy. Egy üde, tüllszoknyás tünemény. Gyorsan érkezel meg zárt szobám ajtajába. Ablakot nyitsz, és mosolyoddal köszöntesz engem. Incselkedsz, mintha én is a legjobb barátod lennék. De aztán nagy jókedvem és csintalanságom miatt megharagszol rám.

Kedves Március! Az egyik legjobb barátom vagy. Egy üde, tüllszoknyás tünemény. Gyorsan érkezel meg zárt szobám ajtajába. Ablakot nyitsz, és mosolyoddal köszöntesz engem. Incselkedsz, mintha én is a legjobb barátod lennék. De aztán nagy jókedvem és csintalanságom miatt megharagszol rám. Üde szobámba kétségbeesést csempészel. Nem szeretsz többé. Minden széppel és jóval elhalmozol, de egyetlen kívánságomat nem teljesíted. Miért ejtesz kétségbe Március? Miért hagysz ismét a hideg szobában? De aztán visszatérsz, és mint egy jó anya bekötözöd sebeimet. Szeretlek Március. Szeretlek mert napfényt csempészel az életembe. Szeretlek, mert új reményt adsz minden év keserű kezdete után. Szeretlek Március, mert veled együtt a szobámba érkezik a napfény, a hűs tavaszi szellő, megérkeznek a nagy séták, a hosszú beszélgetések, az első fagyi. Csak egy valamit nem kapok meg tőled Március… De mégis szeretlek Kedvesem, mert Istennek egy különleges teremtménye vagy, aki különösen gyönyörűséges fénybe öltözteted minden kedves alkotását. Szeretlek Istenem, és köszönöm, hogy idén is elküldted jótevő Angyalodat, a Márciust!

Fábián Eszter

Kedves Március! 14.