A brit National Theatre előadásait kiváló filmes minőségben rögzítik s ezeket Pesten az Urániában már egy ideje rendszeresen műsorra tűzik. De most már nálunk Debrecenben, az Apolló Moziban is vetítik. Előző héten Shakespeare Hamletjének anyagát vetítették, amely a darab történetének

A brit National Theatre előadásait kiváló filmes minőségben rögzítik s ezeket Pesten az Urániában már egy ideje rendszeresen műsorra tűzik. De most már nálunk Debrecenben, az Apolló Moziban is vetítik. Előző héten Shakespeare Hamletjének anyagát vetítették, amely a darab történetének legsikeresebb előadása volt a Barbicanban.

A 400 éves angol nyelvű színdarabot öntötték modernebb formába, amelyet Arany János fordításával (ez a legkifejezőbb az összes közül) feliratoztak. A darabot Lyndsey Truner rendezte. Hamlet szerepét Benedict Cumberbatch játszotta, aki a Sherlock című tévéfilm sorozatból vagy a Dr. Strangeből lehet ismerős a számunkra. Cumberbatch a darab előtti rövid interjúban elmondta, hogy a 400 éves szöveg ellenére Hamletet modern módon igyekezett deszkára vinni.

Az első felvonásban már látjuk is a filmes kameramozgatásokat, totálképeket, közeliket, forgásokat. A darab a gyászos, a humoros, az őrült hangulatok hirtelen és bravúros egymásutánját hozza, amelyből egyszer-egyszer filmes módon kimerevedik Hamlet alakja. Hamleten a reflektor, mögötte a sötétben lelassulva mozognak az emberek, a jelenet és a díszlet. Valami ilyen módon hangzik el a „lenni vagy nem lenni”. Egyébként sok vitát váltott ki a híres monológgal kapcsolatban, hogy elmozdították a darabban a helyét. (Személy szerint én súlytalannak éreztem az elhangzó monológot. Későbbi előadásokon visszatették a végére.)

Ophelia már kezdetben sem egészen tiszta, az intrikus karakterek igen könnyen irányítják őt. De talán minden szereplőre igaz, hogy érzelmeikben az őrületig is eljutnak. A vén Polonius, aki a darab egyik humorforrása megalkuvó, de ő sem egész ép. Claudius határokat nem ismerő, ugyanakkor gyerekes gonoszsága is ennek tudható be. Gertruddal őszintén nem tudunk együtt érezni, a fordulatot Gertrud lelkiismeret furdalása hozza, amely szintén a tébolyultsághoz vezet.

A halott apjának szellemétől inspirált bosszúja megélénkíti a zavarosnak tűnő Hamletet. Örültség mögé rejtőzik, hogy tervét véghez vigye. Darabot rendez, amiben kitűnik zsenialitása, a darab viszont problémák sorait hozza magával. Súlyosbodó terhek. Mindenütt ellenség. A gyerekkori barátok is kémkednek utána. Egyedül Horatioban bízhat. A vészjósló terhek súlyát mi is magunkra vesszük. Ráadásul első felvonás zárása hatalmas lélekbehasító robbanással ér véget. Darazsakként száll szerte a baljós sötétség.

(A két rész között 20 perces szünetet tartottak. Aki ekkor nem ment elvégezni a dolgait az nézhette a vásznon a Barbican nézőit, akik szintén nem mentek ki végezni a dolgukat.)

A második felvonás elején fel sem ismerjük a kastély díszletét. A kőkemény háborús időszak jelei mutatkoznak. Valamiféle kőtörmelék fedi be. A fényekkel pedig úgy játszanak, hogy egészen más jelenet helyszíne legyen. És ez a törmelékes kastély szimbolikus jelentőségű. Hiszen Ophelia megőrül apja halála miatt. Laertes szíve megszakad. A királynét a lelkiismerete fojtogatja. Gyönyörű az a kép, ahogy Ophelia elbotorkál a díszlet hátsó részében lévő törmelékeken a fényesség felé. Majd egyszer csak óriási feketeség ereszkedik le ott, ahol kilépett a díszletből.

A színpadi jelenlét drasztikusan hozza a komor és humoros, sokszor abszurd – fekete humorú – részeket. Ez még akkor is megtörténik, amikor a darab valójában meg sem kívánja azt. A harci jelenet baráti botozása magával hoz egy könnyed ütemet, amit a király tépked meg komoly fenyegetésként. Azonban míg Laertes leszúrása teljesen epikus és pátoszi jelenetté lesz, és a szúráskor minden szereplő lelassul, és a mérgezett tőr szép lassan eléri Laertest. Ehhez képest viszont elég gyorsan halt meg Gertrud és Claudius. De még Hamlet is. Úgy lehetett érezni, hogy a színészek az utolsó londoni buszjáratot igyekeznek megcsípni.

Cumberbatch Hamlete mint feldolgozatlan eseményeinek sebeit magán viselő és zavaros, kamaszos daccal lázadó, néhol teljesen fékevesztett és őrült fiatal. Bár megjátsza az őrültet, valójában egy elég komplexusos, zseni, intelligens karakter bontakozik ki. Ez utóbbiak egyértelműen Cumberbatch játékának jele. Mindezt olyan módon tárja elénk, hogy ezáltal hatalmas pluszt ad a világ egyik legismertebb, ha nem a legismertebb színpadi szerepének.

Mindenkinek ajánlom, aki még nem látott ilyet. Az Apolló műsorában már ott van a következő londoni színdarab. Ajánlom a Shakespeare kedvelőknek, britfanoknak és nem utolsó sorban Cumberbatch rajongóknak.

Molnárfi Mátyás Tamás

 

Hamlet az Apollóban