-Pörgös technothriller Julia Roberts unokahúgával és a kisebbik Franco-val-

Ma már nem szokatlan, ha posztolunk, megosztunk, lájkolunk, követünk. Körülvesz minket a szocmédia. A számítógépes játékok, nem csak grafikailag, de fizikailag (VR szemüveg) is egyre valóság hűbbek lesznek, és ma már egy jó forgatókönyvíró számítógépes játékok számára ír történetet. Míg a különféle startup vállalkozások innovációi (pl Uber) vagy a Pokemon Go megjelenésének köszönhetően a valóság egyre digitálisabb lesz.

A rendezőpáros (Ariel Schulman és Henry Joost) tehát az eldigitalizálódás problémakörét oltotta egy akcióthriller formájába, ami nem próbálkozott meg azzal, hogy a távoli jövőbe helyezze át a problémát. A jelenben játszódik, ahol rendszeresen adatokat osztunk meg és hozzáféréseket, a jelen fiataljaival, akik az interneten vágynak a figyelemre.

nerve_cover

Vee (Emma Roberts) egy igazi penészvirág, aki otthon a neten függ, a társaságban pedig inkább dísznövényként funkcionál. A barátnője, Sidney viszont igazi menő, a suli legnépszerűbb csaja. Épp ezért ő játszik is az Idegpálya nevű mobil alkalmazással, Vee meg nem. Az Idegpálya effektíve egy bátorságpróba, egy mersz vagy nem mersz játék. Lehetsz játékos vagy néző. A játékosok célja, hogy minél többen nézzék, hogy mit csinálnak a telefon kameráján túl és kövessék őket vagyis, ők legyenek a legnépszerűbbek. Persze minél több és nagyobb volumenű dolgot csinál a játékos, annál több pénzt utalnak neki.

Miután Vee-t szénné alázza a barátnője (?), naná, hogy ő is fejest ugrik a játékban. Naná, hogy megadja hozzá az összes adatát (ujjlenyomattól kezdve az összes számla információig). Kezdetben még gyenge kihívások vannak, ami tökéletesen elég arra, hogy Vee összejöjjön Ian-nel (Dave Franco). Ők ketten egyre népszerűbbek lesznek, ami miatt úgy néz Sidney Vee-re mint Káin Ábelre. A buli, mondanom sem kell, eldurvul. A kihívások teljesítése után aztán az Idegpálya nyílt, amfiteátrumi küzdelmekké avanzsálódik, és a játék átveszi az irányítást a játékosok felett.

A film jól mutatja be azt, hogy a fogyasztást a fogyasztó idézi elő, hogy mi a különbség a játékos és a névtelen néző között. Hogy könnyű bátornak lenni a tömegben, de ki tud bátor lenni a tömeggel szemben? Megismerteti velünk a világháló fekete oldalát és a hacker világot. Az alapötlet tehát nagyon jó. De ezt az alapötletet a film végére már gittként rágcsáljuk. A remek helyszínválasztások, a történet lendülete sokat dobnak a hangulaton. A film elején nagyon jó egyensúly van a mondanivaló, az akció és a hangulat között. De a film vége…azt inkább felejtsük el!

Mindenképp ajánlom, mert tökéletes kikapcsolódáshoz, többször is megnézhető, könnyed film. Van mondanivalója is és szórakoztató is.

Molnárfi Mátyás Tamás

Filmkritika: Idegpálya